Trump is „besegíthet” a román–magyar kibékülésbe

Ezúttal – szinte kivételesen – besegíteni látszik egy kicsit az a csúnya „geopolitikai realitás” is.

Javulhatnak-e a kétoldalú kapcsolatok Orbán Viktor és Liviu Dragnea kormánya között? Utóbbi nem elírás, mert igaz ugyan, hogy a múlt héten megválasztott román miniszterelnököt Sorin Grindenaunak hívják, a román sajtóban egyöntetűen a választáson győztes Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökét, Dragneát tartják a politikacsinálónak, aki csak azért nem kapott – egyelőre – kormányalakítási megbízást Klaus Iohannis köztársasági elnöktől, mert választási csalásért jogerősen felfüggesztett börtönre ítélték korábban.

A pártját két választáson győzelemre vezető Dragnea előbb megsértődött, hogy nem lehet kormányfő, majd maga helyett az Aszad-párti szír férjjel rendelkező, muzulmán vallású tatár-török Sevil Shhaidehet jelölte, megfenyegetve Iohannist, hogy több esélye nincs, ha a korábbi regionális fejlesztési minisztert is elutasítja, „találkoznak az alkotmánybíróságon” – az elnöknek biztosan álmatlan éjszakákat okozott ezzel –, majd szó nélkül tudomásul vette a negatív döntést, és előhúzta a kalapból Grindeanut.

Hogy ki csinálja a politikát Bukarestben, azt persze jól jelzi az is, hogy az elmúlt hetekben gyakorlatilag minden fontos ügyben Dragnea nyilvánult meg a miniszterelnök helyett. Grindeanunak maradt a választási program ismételgetése az ország uniós felzárkóztatásáról és az életszínvonal emeléséről. Magyar szempontból viszont kifejezetten biztató az új külügyminiszter személye. Teodor Melescanu beszéli a nyelvünket – ez előző két kollégájáról ez nem volt elmondható –, sőt családilag is kötődik Erdélyhez, ráadásul ő írta alá Temesváron 1996-ban a magyar–román alapszerződést.

Bár az ingerküszöb alatti ügyekben nem mondhatók rossznak a két ország kapcsolatai, a felszínen az utóbbi hónapokban néha látványosan ment az adok-kapok. Szijjártó Péter külügyminiszter például – mint azt tavaly megírtuk – eltiltotta a magyar diplomatákat a december 1-jei román nemzeti ünnepre szervezett fogadásoktól, válaszul arra, hogy a 2018-as romániai pápalátogatás előkészítése úgy folyik, hogy a programban valószínűleg magyar kegyhely meglátogatása nem szerepel. Az ebből fakadó sérelmi helyzeten csak néhány gesztusértékű lépés tudna változtatni, például ha a magyar külügyminiszter meghívná Budapestre frissen kinevezett kollégáját. Román forrásból úgy tudjuk, erre a gesztusra minden bizonnyal lenne is fogadókészség.

„Az újonnan megalakult román kormánnyal szemben fontos szerepük van az első gesztusoknak a kormányközi viszony javítása érdekében. Ehhez az kell, hogy Teodor Melescanu külügyminiszter összeállítsa a saját diplomáciai naptárát, és ebben esetleg helyet kapjon egy kétoldalú megbeszélés is a közeljövőben” – mondja a Magyar Nemzetnek Barabás T. János. A Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója úgy látja, most mindkét oldalról megvan a szándék a kétoldalú kapcsolatok javítására. A korábban Chisinauban, Bukarestben és Londonban is dolgozó diplomata ugyanakkor a meglévő vitás ügyekben nem számít gyors előrelépésre, és elsősorban a gazdasági kapcsolatok javulhatnak szerinte, „már csak a helyzet logikáját illetően is”.

„A kétoldalú kereskedelem volumene 7 milliárd euró, Magyarország fontos befektetési partnere Romániának, ráadásul a román gazdaságpolitika irányításában nagy befolyással bíró EU, IMF és a Világbank is arra biztatja a kormányt, hogy tegye hatékonyabbá gazdaságát, mivel az elmúlt évek növekedése főleg a belső fogyasztás felpörgéséből adódott. A hatékonyabb gazdaság ösztökélésének fő eszköze az export növelése, amiben a környező országokat tekintve az első helyen állunk román szomszédjaink irányában” – mutat rá Barabás T. János. Ám a jelek szerint a román „déli” és „keleti nyitás” összességében így sem jött be, a román export túlnyomó része – akárcsak a magyar – az Európai Unió nyugati részébe irányul, így ezt növelni látszik a legegyszerűbbnek. Románia az eurózónába 28 milliárd eurót exportál éves szinten, ugyanakkor 40 milliárd eurót tesz ki a behozatal, így óriási a passzívum, van mit leküzdeni. Nem véletlen, hogy – szintén az IMF és az Európai Bizottság „sugallatára” – a költségvetési egyensúly megtartása érdekében Sorin Grindeanu elkezdett kihátrálni a szocdemek egyik legfontosabb választási ígérete, a gyors és jelentős béremelés mögül.

Barabás T. János szerint a nemzetközi politikai kontextus, mindenekelőtt az amerikai politika várható átalakulása is a magyar–román kapcsolatok szorosabbá tétele felé hathatnak. Románia utóbbi évekbeli biztonságpolitikáját ugyanis a Fekete-tenger térségére összpontosította. Az ottani energiapolitikát és vezetékhálózatot igyekezett alakítani az Egyesült Államok támogatásával: a konstancai kikötőben például amerikai pénzből cseppfolyós gáz előállítására alkalmas üzem épült, ennek a legjobb piaca Európa. A Törökországból Nyugat-Európába tervezett – orosz és azeri gázt szállító – TANAP gázvezeték is érintené Magyarországot, így itt szintén erős közös gazdasági érdekek munkálhatnak a következő években. Ráadásul Románia nagyfeszültségűvezeték-hálózattal sem bír nyugat felé, ennek kapuja szintén Magyarország lehet. Bukarest biztonsági és gazdasági érdekei tehát a Magyarországgal való szorosabb kapcsolat, jobb együttműködés felé mutatnak. Ennek a folyamatnak kulcsfontosságú része lesz a nemzetpolitikákról való eszmecsere, amely remélhetőleg – az eddigi román gyakorlattal szakítva – szakértői szinten fog folytatódni, és nem a médiában való üzengetéssel.

Jelzésértékű ugyanakkor, hogy Hans Klemm bukaresti amerikai nagykövet a román sajtó értesülései szerint a helyén marad, jelezve, hogy folytonosság várható a román–amerikai kapcsolatokban. Ellentétben magyarországi kollégájával, Colleen Bell-lel Klemm karrierdiplomata, és nem politikai kinevezett. Románia a nagy amerikai információtechnikai cégek egyik első számú regionális befektetési terepévé vált az utóbbi években – érdekes adalék, hogy nemcsak Bukarestben, de Temesváron és Kolozsváron is több amerikai it-cég működik. A Grindeanu-kabinet azt is deklarálta, hogy a gazdaságfejlesztésben a hadiipart kiemelten kezeli, jövőre pedig a védelmi kiadások elérik majd a NATO – és most már személyesen Donalt Trump által is – megkövetelt 2 százalékot gdp-arányosan. Az Egyesült Államok mellett egyébként Izrael válik fokozatosan Románia második legfontosabb haditechnikai partnerévé – ez is jelzi a román védelmi ipar növekvő versenyképességét. Az informatikai, hadiipari és biztonságpolitikai kapcsolatokban tehát megmarad Washington vezető szerepe Bukarest számára.

Oroszország felé ugyanakkor nem vár elmozdulást a mostani, meglehetősen hideg viszonyban a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója. Tavaly először már nyíltan veszélyforrásként nevezték meg Vlagyimir Putyint egy román biztonságpolitikai dokumentumban, a gazdasági kapcsolatok gyakorlatilag egy Oroszországból Dél-Romániába irányuló gázvezetékre korlátozódnak, amelyből az ország gázszükségletének a felét nyeri jelenleg, a tavaly év végi moldovai elnökválasztás pedig szinte nyílt orosz–román vetélkedésbe torkollt az ország fölötti befolyás megszerzéséért – mondja Barabás T. János.

Több tényező miatt javulást vár a magyar–román kapcsolatokban a két ország viszonyával sokat foglalkozó történész, Stefano Bottoni is. A geopolitikánál maradva: a Ponta-kabinet egyik regionális stratégiai célja volt egy Varsó–Bukarest-tengely létrehozása részben Budapesttel szemben is, ez azonban néhány ígéretes kezdeti fejlemény után – elsősorban a varsói kormányváltást követően – elolvadni látszik.

„A lengyel Jog és Igazságosság pártot ugyan zavarhatja a Fidesz oroszbarátsága, a migránsválságban a V4-ek ismét egységesebbek lettek, így Románia nem nagyon tud mást tenni, mint nyitottabban viselkedni Budapesttel szemben, már csak azért is, mert egyelőre az, hogy a Trump-kabinet milyen politikát folytat a térségben, még sok szempontból nyitott kérdés. Így ha Románia nem akar elszigetelődni, váltania kell” – mondta Stefano Bottoni. A szakember szerint a nyitásra különösen jó alapot adhat az új román külügyminiszter személye.

A történész szerint az már önmagában fontos fejlemény lesz, ha „Magyarországot nem ütik a román politikában”, ezen felül néhány gesztusértékű lépés jöhet a Grindeanu-kabinet részéről, mint a kisebbségi törvény elfogadása – amely nagyon régóta vár a sorára –, vagy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar kara helyzetének rendezése.

Stefano Bottoni szerint ugyanakkor egy az elmúlt napokban kirobbant titkosszolgálati botrány jól mutatja, milyen komoly befolyással rendelkeznek a román kormányra külső erők. Sebastian Ghita, Traian Basescu korábbi elnök jobbkeze ugyanis videofelvételt juttatott el az egyik román kereskedelmi csatornához. Ghita ellen letartóztatási parancsot adott ki a román korrupcióellenes ügyészség, emiatt szökésben van, de azt állítja, koholtak az ellene felhozott korrupciós vádak. A felvételen azt állítja, egy alkalommal, amikor Pontával és a román titkosszolgálat, az SRI egyik vezetőjével találkozott, az illető nyíltan megmondta nekik, hogy merre kellene vezetnie egy a Kárpátokon átmenő autópályának, és azt is, hogy a túlárazott büdzséből milyen célokra költsenek még pénzt. Ghita szerint az SRI-s tiszt ezt „európai és NATO-elvárásokkal” indokolta, és meg is fenyegette őket, hogy ha nem így zajlik a beruházás, a korrupcióellenes ügyészség eljárást indít ellenük.

Amennyiben ez igaz, az jól mutatná az amerikai érdekek érvényesítésének módszereit Romániában, és azt, hogy a titkosszolgálatok már nemcsak külső tényezőként befolyásolják a román politikát, hanem egyre aktívabb politikai szereplővé válnak.