Volt, hogy egy egész falu a polgármester droglaborjából élt

A Fülöp-szigeteken dúl Duterte hadjárata, általános a szegénység és a korrupció, az emberek mégis boldogok.

Vannak ugyanakkor látványosabb akciók is. Amikor a fegyveresek egy-egy utcaszakaszt vagy háztömböt zárnak le, általában razziát készítenek elő – folytatja István –, akit pedig nem engednek ki a lezárt területről, joggal aggódhat. Mivel azonban panaszkodni a rendszerre sem illik, és az újságírók akár életükkel is fizethetnek cikkeikért, nem világos, az emberek miként fogadják Duterte hadjáratát. – Nyilván sokan félnek – mondja, ugyanakkor úgy látja: ha az elnök nem vezet be drákói szigort, a bandák közötti harcok is ezrek életébe kerültek volna.

A fegyverek ugyanis a hétköznapok szerves részét képezik. – Ennek oka részben, hogy korábban a Fülöp-szigetek az Egyesült Államoktól függő, félgyarmati országként importálta a liberális amerikai fegyvertartás kultúráját. A hivatalosan megvásárolt lőfegyvereknél azonban sokkal nagyobb problémát jelent, hogy az országban tombol az illegális fegyverkereskedelem – erről egy másik, korábban a Fülöp-szigeteken élő magyar, Konkoli László beszél lapunknak. Ő is egy multinacionális vállalat alkalmazottjaként utazott az országba, majd öt évig maradt ott. Tavaly azonban hazaköltözött, de mint mondja, a kalandos körülmények ellenére azóta is visszavágyik. Az emberek kedvesek, a trópusi táj pedig olyan, mint a földi mennyország.

– Kinti életem során egyszer láttam az utcán kiterített holttestet – mondja a fegyverek jelenlétével kapcsolatban. – A lövöldözés egy kisbolt előtt történt. Egy utcai banda próbálta kifosztani az üzletet, szerencsétlenségükre azonban egy szolgálatból hazafelé tartó katona is éppen ott vásárolt. Azonnal elővette a fegyverét, és lelőtte az egyik rablót – folytatja a történetet László. A másik bűnöző menekülni próbált, de ő sem járt sikerrel. A civil ruhás katona utánarohant, és a nyílt utcán lőtte agyon.

– A drogok azonban nincsenek szem előtt – folytatja László. A metamfetamin, a fű fogyasztása nem a nyílt színen zajlik, azonban az utcakép visszatérő arcai a hígítót szívó, szipus gyerekek. Ők az úgynevezett rugbyfiúk, a Fülöp-szigeteki jelenség az ország rossz szociális helyzetének szimbólumává vált. – Hatalmasak a társadalmi különbségek – így László. A szegények éhbérért, Manilában havonta 3000 pezóért (18 ezer forint), vidéken pedig 1500 pezóért dolgoznak, miközben a középosztály társadalmi súlya alig mérhető. – A kormánnyal szembeni elégedetlenség alapja, hogy jövedelmüknek akár 31 százalékát is befizetik adóként, miközben szinte semmit nem kapnak érte – folytatja. – A tömegközlekedés fejletlen, az oktatás és az egészségügyi ellátás minimális. Ebből adódik, hogy a közhangulatot kevéssé a drogok, mint inkább a korrupció foglalkoztatja. László úgy véli, ennek köszönheti népszerűségét Duterte elnök. Az anyagiak iránt érdektelen, szókimondó politikus elnyerte a szegények tetszését – magyarázza.