Nagy most az öröm Zimbabwében, hiszen 93 esztendős lett az ország elnöke, Robert Mugabe. A jeles alkalomból az egyébként koldusszegény országban nem spóroltak az ünnepléssel, a kormányzó párt 2,5 millió dolláros (kb. 750 millió forintos) – tavaly még „csak” 800 ezret költöttek – bulit rendez a tiszteletére.
Nem tagadva meg a gyökereket ilyenkor állítólag vadállatokat, például elefántot és bivalyt is levágnak és felszolgálnak, de a modernitás jegyében már óriási emeletes tortával is várják a többezres vendégsereget. Közben a 14 milliós népesség 63 százaléka, aki szegénységi küszöb alatt él, „odakint” csorgathatja a nyálát. Igaz, Mugabe ebben a tekintetben sosem volt túl szívbajos, a melegek jogainak elismeréséhez kötött segélyeket például szemrebbenés nélkül utasította vissza.
A matuzsálemi korba lépő Robert Mugabe 37 éve, 1980 óta vezeti a brit uralom alól felszabaduló dél-afrikai országot, ám úgy tűnik, még mindig nem unta meg a politikát. Hagyományos születésnapi interjújában megerősítette, hogy jövőre is indulni akar a választásokon, mert még nem jött el az ideje annak, hogy félreálljon. Pedig egészsége már jól láthatóan hanyatlóban van, nyilvános szereplései során alig áll a lábán, a hosszúra nyúló tárgyalásokon majd leragad a szeme. De emlékezetes az a két évvel ezelőtt „bakija” is, mikor szóról szóra ugyanazt a beszédet olvasta fel, mint egy hónappal korábban. Hogy senki nem merte figyelmeztetni erre, és még mindig teljesen tabutéma az utódlás, ugyanakkor jól jelzi töretlen hatalmát.
Talán 51 éves felesége, Grace Mugabe tartja fiatalon, aki nem titkoltan maga is vezetői ambíciókat dédelget, sőt a rossz nyelvek szerint már most is ő tartja a kezében a gyeplőt. A zimbabwei first lady megígérte, hogy ha kell, tolókocsiban tolja be a férjét a munkába, mi több olyannyira hisz az elnökben, hogy szerinte a választók még akkor is Mugabét választanák meg, ha közben „magához szólítaná őt az Úr”. Ragaszkodása nem véletlen, a politikai elemzők ugyanis nagyjából egyetértenek abban, hogy bármennyire is szeretné, a first ladynek nem sok esélye lenne a hatalom megkaparintására. No nem feltétlenül a szavazók miatt, hanem mert a katonaság nagy valószínűséggel nem őt támogatná, ráadásul eddig maga Mugabe sem merészkedett odáig, hogy saját feleségét jelölje utódjául. Igaz, ezt még mással sem tette meg, saját bevallása szerint legalább száz évig élne.
Bármilyen forgatókönyv valósul is meg, a veterán vezető halálával az afrikai politika egy emblematikus figurája távozna. Robert Mugabe személye nemzetközileg is csak az utóbbi bő évtizedben vált ilyen megosztóvá, addig a világ számos vezetőjével, például Erzsébet királynővel (még lovaggá is ütötték) és Ferenc pápával is találkozott. Aztán a 2000-es évek elején elüldözte az országból a fehér földbirtokosokat, mire hirtelen reflektorfénybe került kőkemény, diktatórikus kormányzása, és a nyugati világ szemében egy igazi véreskezű diktátorrá változott, aki lábbal tiporja az emberi jogokat, köszönő viszonyban sincs a demokráciával, ellehetetleníti az ellenzéket és a kritikus sajtót.
Afrikában ugyanakkor néhányak szemében még mindig egy hős, aki nemcsak hogy lerázta magáról a gyarmattartók uralmát, de volt bátorsága később is szembeszállni a fehérekkel. Így van ez még akkor is, ha közben az egykori brit gyarmat egykori virágzó gazdasága összeroppant, sőt a szankciók hatására romokban hever, és oly sok másik afrikai országhoz hasonlóan mégiscsak külföldi országok segélyeinek van kiszolgáltatva.
