Bármilyen forgatókönyv valósul is meg, a veterán vezető halálával az afrikai politika egy emblematikus figurája távozna. Robert Mugabe személye nemzetközileg is csak az utóbbi bő évtizedben vált ilyen megosztóvá, addig a világ számos vezetőjével, például Erzsébet királynővel (még lovaggá is ütötték) és Ferenc pápával is találkozott. Aztán a 2000-es évek elején elüldözte az országból a fehér földbirtokosokat, mire hirtelen reflektorfénybe került kőkemény, diktatórikus kormányzása, és a nyugati világ szemében egy igazi véreskezű diktátorrá változott, aki lábbal tiporja az emberi jogokat, köszönő viszonyban sincs a demokráciával, ellehetetleníti az ellenzéket és a kritikus sajtót.
Afrikában ugyanakkor néhányak szemében még mindig egy hős, aki nemcsak hogy lerázta magáról a gyarmattartók uralmát, de volt bátorsága később is szembeszállni a fehérekkel. Így van ez még akkor is, ha közben az egykori brit gyarmat egykori virágzó gazdasága összeroppant, sőt a szankciók hatására romokban hever, és oly sok másik afrikai országhoz hasonlóan mégiscsak külföldi országok segélyeinek van kiszolgáltatva.
