Számos büntetőintézkedést képes bevetni az uniós gépezet egy tagállam ellen, ha az folyamatosan és súlyosan megsérti az EU-s alapértékeket, vagy egyszerűen csak szembemegy a törvénnyel. Ám a jelek szerint dorgáláson kívül nem fog komolyabb szankciókat kapni Magyarország azért, mert módosította a felsőoktatási törvényt, illetve amiért megpiszkálja a civilek jogállását. Pedig eszközből nincs hiány, a probléma mindig a procedúrák elindításának túlpolitizáltságával és a szankciók érvényesítésének nyögvenyelős, hosszú folyamatával van.
A magyar kormány Brüsszel-ellenes retorikájának erősödésével Orbán Viktor rendszabályozása már-már napi téma az Európai Parlamentben, és ez biztos így is lesz a hónap végéig, amikor a magyar kormányfőt tetemre hívják, és plenáris ülésen kell majd beszámolnia politikájának elemeiről. Az intézkedések közül eddig az Európai Néppártból (EPP) való kidobás merült fel, de kiderült, ezt valójában az EPP sem akarja. Manfred Weber frakcióvezető legalábbis nyilatkozatai alapján kivárná, mégis mi lesz a Juncker-bizottság Magyarországgal kapcsolatos ajánlásában.
De nézzük meg, milyen szankciókat vethetne be Brüsszel elméletileg Budapest ellen!
Vissza lehet tartani uniós forrásokat, de ezt jellemzően nem jogállami rendetlenkedés, hanem merőben prózaibb szabálytalanságok elkövetése esetén alkalmazzák. Hazánk ellen jelenleg 87 kötelezettségszegési eljárás folyik, ami szinte normál ügymenet a szintén tízmilliós Portugália 167 és a hasonló nagyságú Csehország 96 problémás ügyének tükrében. Ezeknek a sürgetése, hazánk gyorsabb intézkedésre ösztökélése nem hatna büntetésképpen, ha Budapest már amúgy is további jogsértéssel való felhagyásra lett felszólítva. A jogi atombombaként emlegetett hetes cikk életbe léptetéséről ezúttal nem hiába nem esik olyan sok szó. Azt ugyanis még akkor sem lehetett bevetni, amikor az előző Orbán-kormány idején Brüsszel által súlyosan kritizált új alaptörvény született. Ugyanis az alapjogi eljárás csak a tagállamok egyhangú igen szavazata után indulhat, de előtte még egy Európai Tanácsi négyötödöt igénylő békéltető
fázis is lezajlik.
A Politico uniós ügyekkel foglalkozó hírportál az opciók között emlegeti független szakértők Magyarországra való küldését, ám ez valójában a minden tagállamról amúgy is sorozatban készülő országjelentések részét képezné.
Magyarországgal foglalkozó brüsszeli forrásaink szerint viszont Orbán nevével csakis azért van tele az európai sajtó, mert az ellenzéki szerepre kárhoztatott Európai Szocialisták évek óta csak ezen a módon tudnak sikeresen politizálni az EPP ellen. Manfred Weber és az EPP pedig nem engedheti meg, hogy a szocialisták Orbán-ügyben győzzenek. Épp ezért lehetett olvasni kezdettől nagyon óvatos, meglátjuk még típusú kijelentéseket a részükről. Ráadásul az Európai Bizottság határozott hangú alelnöke, Frans Timmermans is tudja, hogy bármennyire ítéli el a Fideszt, rajtaveszt, ha az Európai Tanács többsége nem támogat egy Magyarország elleni eljárást. Egyszóval bármit lép az uniós politikai gépezet, az hosszas, unalmas eljárásba torkollik, Orbán Viktor pedig azalatt is szanaszét harcolhatja magát Brüsszel ellen.
De itt van még az Európai Néppártból való kitagadás vagy az onnan való kiválás lehetősége. Az előbbit, mint az sajtóhírekből kiderült, nem fontolgatja az EPP elnöksége – amelynek tagja Szájer József is –, bármilyen szankcióról majd csak az Európai Bizottság jelentéstétele után dönt. Tagországi párt vagy brüsszeli küldöttség elleni komolyabb szankció – például szavazati jog felfüggesztése – utoljára az Európai Szocialistáknál történt 2006-ban, akkor Robert Fico szociáldemokrata pártját küldték kispadra egy időre, mert koalícióra léptek a szélsőjobb Szlovák Nemzeti Párttal (SNS).
Vladimir Bartovic, a prágai székhelyű Europeum intézet igazgatója megkeresésünkre elképzelhetetlennek tartotta, hogy Orbán elhagyná a Néppártot, és minden eddigi uniós pozícióját feladva például egy V4-es vagy egy közép-európai frakciót alkotna. Viszont számára főképp az érthetetlen, hogy miért épp csak most helyeztek az uniós intézmények a magyar kormányra nyomást, holott Orbán retorikája és a Fidesz-kormány tevékenysége már régóta szúrja a szemét Brüsszelnek. Szerinte egy új frakció alakításában még leginkább a lengyelek lennének benne. A cseh kormánypártoknak a liberális (ALDE) és a szocialista frakcióban ülő brüsszeli képviselői biztos nem mozdíthatóak, és kérdéses, hogy a néppárti csehek mennyire lépnének át csupán azért mert Orbán erre kéri őket. A szlovák képviselőknél még tisztább a képlet, a 13-ból 10-en a két nagy frakció (EPP, Európai Szocialisták) tagjai, és csak hárman ülnek az Európai Konzervatívok és Reformereknél (ECR). Tömegeket tehát a V4-es országcsoportból nem lehetne mozgósítani – összegzett a szakértő.
Bár egy új európai párt létrehozása, és így egy újabb EP-frakció indítása nem is reális forgatókönyv, a frakcióváltás még az lehet. A 74 képviselővel az EP harmadik legnagyobb csoportosulását adó ECR 2019-től ugyanis alaposan megroggyan, hiszen a britek távoznak az EU-ból, így brit pártelnökük is befejezi brüsszeli karrierjét, vele együtt pedig a frakció negyede-harmada is. Ha adott esetben lennének ilyen ambíciói a magyar miniszterelnöknek a következő, 2019-ben kezdődő EP-ciklusban még pozicionálhatná ezt a pártot mint a nemzetállami gondolat zászlóvivőjét. Annál is inkább, mert az ECR-ben politizálnak Jaroslaw Kaczynski küldöttei, a lengyel Jog és Igazságosság képviselői, összesen 19-en. Mint azonban az ECR elnökétől, Syed Kamalltól megtudtuk, hozzájuk egyelőre nem érkezett magyar kérés semmiféle csatlakozásról.
Az Európai Néppárt elhagyásának lehetőségével kapcsolatban még azt is érdemes figyelembe venni, hogy az EP szabályainak értelmében új frakciót legalább 25 képviselő alakíthat, akiknek a tagországok legalább negyedét képviselniük kell, vagyis legalább hét országból kell érkezniük a politikusoknak. A visegrádi négyek mellé talán még a németek fő ellenségét, a görög parlamentereket lehetne odaállítani, de az új frakcióhoz még így is további két ország képviselőire volna szükség, legalább mutatóba.
