Venezuelából Budapestig hosszú és fáradalmas az út, lévén nincs közvetlen repülőjárat Caracasba, de az utazás legveszélyesebb szakasza mégis a magasan fekvő fővárosból a nemzetközi repülőtérre való lejutás. Egyrészt a rendőrség tüntetéstől tartva bármikor lezárhatja az utakat, másrészt mivel apró nyomortanyákon keresztül vezet az út, az emberek bármikor megtámadhatják az autót – mondta a Magyar Nemzetnek Gózon Imre nyugdíjas építész, a caracasi Magyar Ház vezetője, aki a hétvégén érkezett Magyarországra a káoszba fulladó országból.
– Csak késő este szállt fel a gépem, de ezek miatt mégis már délben elindultunk. A harmadik veszélyforrás, hogy bárkitől bármilyen indokkal megvonhatják az útlevelet, mint ahogy rendszeresen megteszik ezt ellenzéki politikusokkal.
Az országban csak nappal szabad közlekedni. De Gózon Imréékkel már az is előfordult, hogy egy családtagjuktól fényes nappal fegyverrel kobozták el az autót ismeretlenek. A civil szervezetek, így a Magyar Ház működésébe egyébként addig nem szól bele a hatalom, míg nem politizálnak, de a működést más oldalról nagyon sok dolog nehezíti. Esti rendezvényt nem tudnak tartani, mert a rossz közbiztonság miatt a vendégek egyszerűen nem mernek eljönni. Sok magyar a gyermekét amiatt nem engedi el cserkészetre vagy más foglalkozásra, mert nem lehet tudni, estére lezárják-e a környéket. A Magyar Ház több száz látogatót vonzó hagyományos eseményét, a magyar vendégséget sem tudják mindig megrendezni. Nincs hozzá alapanyag.
– Hol hús, hol káposzta, most pedig kenyér nem volt. Hetekig nem lehetett kenyeret kapni, most, Pestre érve ettem először frisset.
Biztonságot lassan egyedül az úgynevezett urbanizációk, a kerítéssel, portaszolgálattal védett lakóövezetek nyújtanak, ahova csak azonosítást követően lehet bejutni. A gond az, hogy ezt csak a középosztály tudja megengedni magának.
Gózon Imre – aki egyébként 2010-ben vette át a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét a venezuelai magyar közösség összetartása érdekében végzett tevékenysége elismeréseként – felidézett egy másfél éve történt esetet. Kolumbiából érkezett egy hűtőkamion, amely Caracasban beszorult egy felüljáró alá, a sofőr meghalt. De az emberek nem a mentéssel törődtek, hanem a rakomány kifosztásával. – Erkölcsileg is tönkre van téve az ország – mondta. A kérdésre, hogy ilyen helyzetben nem döntenek-e sokan a kivándorlás mellett, csak annyit mondott, a reptéren több sírva búcsúzkodó családot is látott, a fiatalok valószínűleg hosszabb távra mennek el az országból.
– Az emberek nem dolgoznak, hanem sorban állnak, leginkább a maximált árú élelmiszerekért. Ezeket aztán tízszeres áron adják tovább, és állnak tovább sorba. A bérsorbanállás országa vagyunk – folytatta az építész, aki hatvan éve pályakezdőként érkezett Venezuelába, amely akkor szavai szerint a földi paradicsom volt.
– Az éhség és elkeseredés tönkreteszi az embereket, az idegükre megy a helyzet, depressziósak lesznek, a kilátástalanság miatt aztán annál könnyebben alakul ki kötekedés, összetűzés. A tizenöt éve tartó rablógazdálkodás miatt tart itt az ország – összegezte.
Az utcákon uralkodó félanarchikus állapotok legújabb epizódja, hogy a hétvégén felgyújtottak egy tüntetőt Caracas utcáin, akiről a tüntetők azt mondták, hogy lopott, míg Nicolás Maduro kormányfő szerint gyűlölet-bűncselekmény történt, mert a 21 éves férfit kormányszimpátiája miatt gyújtották fel. Ez és a múlt hét pénteken lőtt sérüléseibe belehalt rendőr esete persze újabb muníció a diktátornak, hogy az ellenzéket és a tüntetőket CIA-kollaboránsoknak bélyegezze, akik puccsot akarnak előidézni. A tüntetéssorozat hatodik hete tart, a hétvégén több százezer kormányellenes tüntető vonult utcára a fővárosban, de a rendőrségnek sikerült megakadályoznia, hogy a központban található elnöki palotához jussanak. Caracasban aznap is felfújtak a falakra egy-két „Maduro gyilkos!” feliratot.
Maduro mindeközben lehúzott ablakú limuzinban suhan végig csendes lakónegyedeken és a béketeremtésről beszél, vagy épp egy pillangó és Caracas szépségeiről értekezik közösségi oldalaknak szánt videókban. Ahol persze vidám gyerekek futnak hozzá, hogy átölelhessék a szeretett vezért. A propagandavideón egyébként véletlenül épp látható egy „Maduro, a diákok gyilkosa” felirat is. (A Wall Street Journal videóján 1:45-nél.)
