A vezetés hangsúlyozza, hogy a közös megegyezés önkéntes, és annak kezdeményezése egyik felet sem kötelezi a megállapodás megkötésére. Ha pedig nem jön létre egyezség, a munkavállaló kezdeményezése önmagában nem tekinthető a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozatnak.
Figyelemre méltó, hogy bár a dokumentum szerint annak sincs teendője, aki nem kíván tárgyalni, és a lehetőség igénybevételének elmaradása „önmagában nem jár hátrányos következménnyel”, a következő mondatban azonban már mégis azt közlik: ezeknél a munkavállalóknál egyoldalú munkáltatói felmondásra kerül sor.

A konstrukció így komoly nyomást helyezhet az érintettekre. Aki elfogadja a közös megegyezést, az a levél szerint megkaphatja a munkáltató működésével összefüggő felmondás esetén járó juttatásokat, köztük a végkielégítést. Aki viszont nem állapodik meg a munkáltatóval, annál egyoldalú felmondás következik, amelynek egyik, a levélben külön nevesített lehetséges indoka a munkavállaló magatartása. Utóbbi esetben pedig nem jár végkielégítés.
Hogy a munkáltató végül hány embernél, milyen konkrét tényekre alapozva alkalmazza ezt a felmondási okot, egyelőre nem ismert. Különösen ennek lesz jelentősége annak megítélésében, hogy a magatartási okra történő hivatkozás valóban az audit során feltárt egyedi problémák következménye, vagy a közös megegyezést elutasító dolgozók eltávolításának egyik eszköze lesz.
Nyáron kezdődött a leépítés
A mostani csoportos létszámleépítésnek hónapokra visszanyúló előzményei vannak. Július elején több tucat munkatársat mentesítettek a munkavégzés alól. A közmédia akkori közlése szerint a teljes körű szervezeti és szakmai audit keretében került sor bizonyos munkavállalók mentesítésére.

























