Az eltelt közel fél évben újabb kormányzati kommunikáció nem történt, és szakmai forrásaink az ügylet érzékenységére hivatkozva nem voltak hajlandóak nyilatkozni. A nyilvánosan hozzáférhető dokumentumokban a tervezett beszerzésnek, finanszírozásának nyoma sem bukkant fel. Egy magas rangú honvédelmi vezető pedig arra kérte lapunk újságíróját, hogy a tervezett beszerzések kapcsán feltétlenül kerüljük a „kormánygép” kifejezést, mert az könnyedén véget vethet az egész légi szállító képességfejlesztés hosszú idő után végre tapasztalható politikai támogatottságának.
Védelmi forrásokból az elmúlt hetekben mindössze annyit tudtunk meg, hogy a legfelső döntéshozatal „nagyon elhallgatott” a dologról, „talán forráshiány miatt”, ami az idei (mintegy 50 milliárd) és jövőre esedékes (73 milliárd) HM költségvetési növekmény miatt nehezen érthető. Kényszerítő körülmény márpedig lenne, elsősorban a fent említett két első repülőgép-kategória vonatkozásában. Szakpolitikai forrásunk szerint ugyanis gondot okoz az éppen most 150-ről 200 főre bővíteni tervezett erbili misszió, az Iraki kiképzésbiztosító kontingens (IKBK) légi úton történő váltása, s a honvédségi An–26-os „flotta” a beszerzés reményében lemondott ukrajnai nagyjavítások miatt egyetlen gépre zsugorodott (ezt az említett repülőgépkövető weboldalak szintén megerősítik).
A kormánygép beszerzésének prioritásként történő kezelése ilyen viszonyok között azért is furcsa, mert a korábbi bérlési rendszer, a WizzAir-rel folytatott együttműködés működőképes megoldásnak bizonyult, ha pénzügyi szempontból, illetve a lassú reagálóképesség miatt nem is nevezhető optimálisnak. Ezzel együtt forrásaink emlékeztetnek: nonszensz, hogy Magyarországnál jóval szegényebb, köztük térségi országoknak is telik kormánygépre – ami nemzeti szuverenitási és biztonsági kérdés is –, míg idehaza a kérdés a rendszerváltás óta minduntalan a populista politikai vádaskodások áldozatává vált. Egyetlen kormány sem mert belevágni, attól félve, hogy az ellenzéke luxuskiadással vádolja ezért. Nem a kormánygép beszerzése, hanem annak a nemzeti légiszállító képesség helyreállításának folyamatában elfoglalt helye a kérdés – állítják. Először a missziók rotációja mellett a külföldön rekedt magyar állampolgárok evakuációjára is használható utasgépekre lenne szükség, aztán a katonai szállítógépekre, és csak legutoljára a kormánygépre, ami eddig sem volt sürgős, s ha korlátozásokkal is, de átmenetileg a másik két kategóriához tartozó gépek is el tudnák látni a feladatait.
