Miközben a tavaly év végi nagyszabású kormányzati kommunikáció ellenére semmi hír nincs a honvédség légi szállító képességének igencsak időszerű modernizációjáról és problematikus a magyar katonai missziók légi úton történő váltásának biztosítása is, információink szerint az eddig Csányi Sándor OTP-vezér által használt üzleti repülőgépet veszi meg kormánygépnek az Orbán-kabinet. A három hajtóműves, 12 éves Dassault Falcon 900EX típusú, interkontinentális hatótávolságú gépet, mely az OTP csoporthoz tartozó Air Invest Kft. tulajdonában szolgálta a milliárdost és cégét, korábban bérleti úton már többször igénybe vette nemcsak a mostani, hanem a korábbi szocialista–szabaddemokrata kormány is. Az ügylet értékéről forrásaink nem tudtak információval szolgálni, de a használtgép-piaci viszonyok alapján forintban számolva mindenképpen milliárdos nagyságrendű beszerzésről van szó. A lépést övező titkolózás miatt nem sikerült információt szereznünk a tranzakció menetrendjéről, így arról sem, hogy megtörtént-e már az adás-vétel, ugyanakkor úgy tudjuk: az eladásra készülve a gépet tavasz elején a svájci Bázelbe repülték át, ahol egy erre szakosodott vállalkozás elvégzi a szükséges javításokat, utasterének felújítását, illetve átalakítását, esetleges átfestését. Ezt repülőgép-követő oldalak adatai is megerősítik: az üzleti gépekre jellemző intenzív használat és változatos útvonalak után a HA-LKN lajstromjelű gép utolsó regisztrált mozgása március 6-án történt a svájci repülőtérre.
Úgy tudjuk: a gép honvédségi színekben repül majd, de karbantartását – mint az ilyen típusok és az egy-két gépes flották esetében lenni szokott – magáncég végzi, hasonlóképpen ahhoz, ahogy eddig is történt. Ennek az a jelentősége, hogy tavaly év végén a Honvédelmi Minisztérium (HM) a kormányzati médiumokon keresztül teljesen váratlanul és szokatlan őszinteséggel dobta be a köztudatba, hogy szükség van a honvédség négy évtizede szolgálatban álló An-26-os szállító repülőgépeinek cseréjére. Nagyon kevés részletet árultak el, akkor repülőgépipari forrásokból annyit sikerült megtudtunk, hogy három kategóriáról van szó. Mindenek előtt használt, Airbus 320 illetve Boeing 737 kategóriájú utasszállító gépekről, melyekkel megoldható lenne a honvédség akár távol szolgáló, külföldi missziói személyi állományának váltása; üzleti gépekről az állami vezetők szállításra; végül kifejezetten katonai szállítógépekről, melyek harci zónákban is használhatóak teherszállításra, ejtőernyősdobásra.
Az eltelt közel fél évben újabb kormányzati kommunikáció nem történt, és szakmai forrásaink az ügylet érzékenységére hivatkozva nem voltak hajlandóak nyilatkozni. A nyilvánosan hozzáférhető dokumentumokban a tervezett beszerzésnek, finanszírozásának nyoma sem bukkant fel. Egy magas rangú honvédelmi vezető pedig arra kérte lapunk újságíróját, hogy a tervezett beszerzések kapcsán feltétlenül kerüljük a „kormánygép” kifejezést, mert az könnyedén véget vethet az egész légi szállító képességfejlesztés hosszú idő után végre tapasztalható politikai támogatottságának.
Védelmi forrásokból az elmúlt hetekben mindössze annyit tudtunk meg, hogy a legfelső döntéshozatal „nagyon elhallgatott” a dologról, „talán forráshiány miatt”, ami az idei (mintegy 50 milliárd) és jövőre esedékes (73 milliárd) HM költségvetési növekmény miatt nehezen érthető. Kényszerítő körülmény márpedig lenne, elsősorban a fent említett két első repülőgép-kategória vonatkozásában. Szakpolitikai forrásunk szerint ugyanis gondot okoz az éppen most 150-ről 200 főre bővíteni tervezett erbili misszió, az Iraki kiképzésbiztosító kontingens (IKBK) légi úton történő váltása, s a honvédségi An–26-os „flotta” a beszerzés reményében lemondott ukrajnai nagyjavítások miatt egyetlen gépre zsugorodott (ezt az említett repülőgépkövető weboldalak szintén megerősítik).
A kormánygép beszerzésének prioritásként történő kezelése ilyen viszonyok között azért is furcsa, mert a korábbi bérlési rendszer, a WizzAir-rel folytatott együttműködés működőképes megoldásnak bizonyult, ha pénzügyi szempontból, illetve a lassú reagálóképesség miatt nem is nevezhető optimálisnak. Ezzel együtt forrásaink emlékeztetnek: nonszensz, hogy Magyarországnál jóval szegényebb, köztük térségi országoknak is telik kormánygépre – ami nemzeti szuverenitási és biztonsági kérdés is –, míg idehaza a kérdés a rendszerváltás óta minduntalan a populista politikai vádaskodások áldozatává vált. Egyetlen kormány sem mert belevágni, attól félve, hogy az ellenzéke luxuskiadással vádolja ezért. Nem a kormánygép beszerzése, hanem annak a nemzeti légiszállító képesség helyreállításának folyamatában elfoglalt helye a kérdés – állítják. Először a missziók rotációja mellett a külföldön rekedt magyar állampolgárok evakuációjára is használható utasgépekre lenne szükség, aztán a katonai szállítógépekre, és csak legutoljára a kormánygépre, ami eddig sem volt sürgős, s ha korlátozásokkal is, de átmenetileg a másik két kategóriához tartozó gépek is el tudnák látni a feladatait.
