Lehullott a lepel Moszul hős felszabadítóiról

Óriási botrány lett a fotókból, amelyeket egy kurd riporter készített egy iraki speciális egység dicsőséges harcáról.

Négy évvel az Iszlám Állam (IÁ) színre lépése óta egyre többen tesznek fel valóban húsba vágó kérdéseket minden idők legveszélyesebb terrorszervezetével kapcsolatban. Mi vezetett az IÁ megszületéséhez? Miért fogadták felszabadítóként Moszul lakói a terroristákat? Mi táplálja ezt a szörnyeteget? Honnan az őrült fanatizmus? Miért harcolnak kitartóan a terrorkalifátus emberei?

Ezekre a kérdésekre ad egy lehetséges választ a német Der Spiegel cikke, amelyben egy kurd fotóriporter, Ali Arkady osztotta meg tapasztalatait és képeit a lap olvasóival. (A képek itt tekinthetők meg.)

A kurdisztáni fotós múlt év októberében kezdett bele a nagyszabású projektbe, amelynek keretében azt szerette volna bemutatni, hogy Irakban a szunniták és a síiták együtt harcolnak az IÁ ellen. Az iraki belügyminisztérium alá tartozó Vészhelyzetre Reagáló Hadosztály (ERD) két munkatársát választotta, a szunnita Omar Nazar századost és a síita Haider Ali őrmestert, akiket elkísért a moszuli frontra. A készülő sorozat arról is szólt volna, hogy nem csupán az „Arany Hadosztály” elitalakulat katonái hősök, hanem az ERD tagjai is bátrak, és jelentős eredményeket tudnak elérni.

Arkady már a Moszul elleni offenzíva kezdetén munkába kezdett, így október 22-én tanúja volt annak, hogy Omar Nazar emberei két fiatal foglyot hurcoltak a Moszultól délre fekvő kadzsarai bázisra. Lefotózta őket, de akkor még nem tudta, mi lesz a sorsuk. Csak később értesült arról a katonáktól, hogy háromnapos kínzás után a foglyok bevallották, az IÁ tagjai. Egy hét múlva megölték őket. Innentől az eredeti projekt egyre többet változott. A „hősei” ugyanis olyan dolgokat műveltek, amiket korábban elképzelni sem tudott volna. Tették ezt úgy, hogy korábban Arkadynak engedélyt adtak arra, hogy bármit megnézzen, amit akar. Később sem szóltak semmit, amikor a kameráját használta.

Ahogy közeledett a front Moszulhoz, mind kegyetlenebbek lettek az egység harcosai. Gyakoribbá váltak a kínzások, a nemi erőszak, a gyilkosságok. Öltek a legkisebb, homályos gyanú alapján is, de sokszor az sem kellett, hogy az ERD tagjai kegyetlenkedjenek.

November 22-én például a speciális egység tíz harcosa álmában rontott rá egy Raad Hindiya nevű férfira és családjára. Az akciót az amerikaiak drónokkal is követték. Hindayát, aki Abd al-Kabr település dzsámijának takarítója volt, Omar Nazar százados elé vitték. Megkínozták még azelőtt, hogy az ERD Hírszerzési Részlegének vezetői elé került volna. Ott újabb egy héten át kínozták, majd végül – más gyanúsítottakkal együtt – egyszerűen meggyilkolták. Ugyanezen a napon egy Rasid nevű fiatalt is elfogtak, akiről az iraki hadsereg nyomozói is azt mondták, hogy ártatlan. Egyetlen „bűne” az volt, hogy a bátyja és a felesége csatlakozott az IÁ-hoz. Emiatt három napon át kínozták, amibe a fiú végül belehalt.

Az igazán brutális bűncselekmények azonban csak ezután kezdődtek. Miután az iraki sereg felszabadította a Hamam al-Alil nevű kisvárost, sok civil visszatért. Az ERD-sek több tucat férfit szedtek itt össze, hogy megállapítsák, ki volt az IÁ tagja. Köztük volt Mahdi Mahmoud is, akit hátracsavart karjainál fogva fellógatták a plafonra, és elkezdték verni. 16 éves fia a szomszéd szobában végig hallotta apja kétségbeesett kiáltozását. Utána ő következett: az édesapja szeme láttára kínozták meg. A fotós ezt is megörökítette.

December közepén Moszul keleti külvárosához ért a frontvonal. Ekkor a Bazwaiánál felállított új katonai bázisra vittek egy testvérpárt, akiket korábban az Arany Divízió fogott el, de szabadon engedték őket, mert nem találtak bizonyítékokat ellenük. A bázison először megverték őket, majd Haider Ali őrmester kést szorított egyikük füle mögé. Azzal büszkélkedett, hogy még az amerikaiaktól tanulta ezt a technikát. A két fiút éjszaka halálra kínozták.

Ugyancsak december közepén egészen döbbenetes eset történt: Omar Nazar és Haider Ali ismét razziára mentek, hogy egykori IÁ-harcosokat hajtsanak fel. Miután az egységükkel éjszaka betörtek Fathi Ahmed Saleh házába, a gyanúsítottat kiráncigálták a szobából. Az őrmester egyszerűen bejelentette, hogy megerőszakolja a férfi feleségét. A fotós kiment, hogy megnézze, mit művelnek a férfival. Öt perc múlva visszatért, mire az őrmester annyit mondott, hogy semmi nem történt. A kurd fotós befényképezett a szobába: síró nőt látott, aki karjaiban fogta legkisebb gyerekét.

Ali Arkady szerint a két parancsnok felettesei is tudtak az esetekről, és az amerikaiaknak is tisztában kellett lenniük azzal, hogy mi történik. Az újságírók azonban csak napközben vették szemügyre a terepet, este már visszatértek a kurdisztáni Erbilbe. A fotóriporter szerint egyfajta „verseny” is kialakult az iraki rendőrség és az ERD között: amikor az előbbiek elmesélték, hogyan erőszakoltak meg egy nőt, az ERD-sek felkeresték az áldozat otthonát, ahol aztán újra megerőszakolták.

Omar Nazar százados egy alkalommal arra kérte a fotóst, hogy csatlakozzon hozzájuk, ő is üsse meg az egyik foglyot. Arkady nem mert tiltakozni, mert a többiek fel voltak fegyverkezve. „Nem erősen, de nem is lágyan” megütötte az elfogott embert. Ekkor döntött úgy, hogy beszámol a történtekről. Mivel féltette a családját, előbb külföldre menekítette őket is. Arkady maga is elköltözött, mert a fotók publikálása után már nem lett volna biztonságban a hazájában.

Hogy a kurd fotós által tapasztalt szörnyűségek mennyire nem számítanak egyedinek Irakban, arról a Human Rights Watch (HRW) jelentései többször beszámoltak. A nemzetközi jogvédő szervezet szerint az iraki kormányerők nemcsak a házak lerombolásában és fosztogatásokban vettek részt, hanem civilek kínzásával, eltüntetésével és kivégzésével is vádolhatók. A HRW legutóbb hétfőn számolt be egy ilyen esetről: állításuk szerint az iraki kormányzattal szövetséges csapatok április végén legalább száz embert tartóztattak le önkényesen, és közülük néhányat meg is kínoztak.

Mennyire volt jellemző az iraki kormányerőkre a szunnita polgári lakossággal szembeni kegyetlenkedés? – ezt a kérdést tettük fel Wagner Péter Közel-Kelet-szakértőnek. A Külügyi és Külgazdasági Intézet főmunkatársa szerint a 2003 utáni események egyik olvasata éppen az, hogy a síiták bosszút állnak a szunnitákon az előző évtizedekben elszenvedett sérelmeik miatt. Persze, ez így önmagában leegyszerűsített kép, hiszen Szaddám Huszein rezsimje mindenkivel szemben kegyetlen volt, aki nem állt mellé. 2003 után az iraki al-Kaida kísérletet tett arra, hogy kirobbantsanak egy síita–szunnita háborút, ez azonban akkor nem sikerült. 2008–2009-re az amerikaiaknak valamennyire sikerült konszolidálni a helyzetet. Az irakiaknak is elegük lett abból, hogy meg akarták őket osztani. A 2010-es parlamenti választásokon már az a párt szerezte meg a legtöbb mandátumot, amely síita és szunnita jelölteket együtt indított, és az iraki egységet hirdette. A választások utáni politikai manőverek miatt azonban nem tudtak kormányt alakítani.

Ezért a szunnita lakosság 2011-től úgy érezte, a többségében síita kormány semmibe veszi a jogaikat. Erre meg is volt az okuk. Amikor 2013-ban Havidzsában a szunniták demonstráltak a Maliki-kormány ellen, a hadsereg belelőtt a tömegbe, és 53 tüntető meghalt. Az eset különösen érzékenyen érintette a szunnitákat, hiszen ilyenre a 2003-as fordulat óta nem volt példa. Így egyre inkább megszállónak látták az iraki hadsereget és a rendőrséget. Amikor Moszulban megjelent az IÁ, és elűzte a kormánykatonákat, sokan a felszabadítókat látták a fegyveresekben. Más kérdés, hogy nagyon gyorsan csalódtak bennük.

Ha a moszuli frontvonalakat nézzük, világosan látszik: az iraki kormányerők napokon vagy heteken belül teljesen visszafoglalhatják az IÁ legnagyobb iraki városát. Wagner Péter szerint ma már nyilvánvaló, hogy ezzel nem fog véget érni Irakban az erőszak. A szunnita lakosság ugyanis továbbra is a síita bosszúhadjárat áldozatainak érzi magát. A most nyilvánosságra hozott fényképek csak megerősítik őket ebben a hitükben.

A Der Spiegel cikke, majd az ezt kísérő felháborodás nyomán az iraki belügyminisztérium úgy döntött, vizsgálatot indít az atrocitások ügyében. Az ERD azonban közleményt adott ki, amelyben a német lapot azzal vádolta, hogy a cikket kitalált és irreális képekre alapozzák. Brett McGurk, az IÁ elleni globális koalíció amerikai különmegbízottja azt írta a Twitteren: az iraki erők számára kiemelkedő fontosságú a polgári lakosság védelme a Moszulért folytatott harcban. De hozzátette: meg kell vizsgálni és felelősségre kell vonni azokat a személyeket és szervezeteket, amelyek nem tartják be a szabályokat.

Kérdés azonban, hogy mennyire oszlathatja el a szunniták félelmeit egy olyan vizsgálat, melyet a síita többségű kormány fog levezényelni.