Trump összehozza Macront és Putyint?

Az apró vitákat félretéve a szíriai és főképp az ukrán válság rendezésére összpontosított az orosz és a francia elnök.

Moszkva finoman szólva sem örült Emmanuel Macron győzelmének, s a frissen megválasztott francia elnök sem rejtette véka alá Vlagyimir Putyin Oroszországával szembeni fenntartásait. E kedvezőtlen előjelek után némileg váratlan volt, hogy az orosz elnök a Kreml gyakorlatától eltérően ilyen gyorsan Párizsba látogat. Egyszerű az ok. A gyorsan változó nemzetközi helyzetben a világ vezető hatalmainak első emberei nem engedhetik meg maguknak, hogy sebeiket nyalogassák, s egymásra várva halogassák az egyeztetést.

A világpolitikában újonc Macronnak nagyon jól jönne egy gyors siker a nemzetközi porondon, s tisztában van azzal is, hogy orosz kollégája nélkül az Európa számára legégetőbb kérdésekben nem érhető el haladás. Putyin gondjain is enyhítene Oroszország nemzetközi elszigeteltségének oldódása, s ebben a kérdésben az európai vezetők megkerülhetetlenek. Ráadásul korábban más-más módon, de mindketten komoly reményeket fűztek az Egyesült Államokhoz, s ezek az álmok Donald Trump elnökségének első száz napja után elszállni látszanak.

A globalista eszméket valló Macron elképzeléseivel ellentétben Amerika éppen befelé fordul, ráadásul, mint Trump minapi első európai útján is kiderült, az öreg kontinens gondjait nem tudja és nem is akarja megoldani. Ez a kijózanító megközelítés kénytelen-kelletlen Oroszország felé fordítja a vezető európai hatalmakat. Eközben Putyin sem nagyon számíthat az orosz–amerikai kapcsolatok gyors javulására, s bár éppen most lebegtette meg a The Washington Post, hogy a Fehér Ház fölújítaná a tárgyalásokat a Kremllel az ukrán rendezésről, úgy tűnik, a nyitott kérdéseket Moszkva egyre kevésbé tudja majd Washingtonnal kettesben letárgyalni. Így a problémák ellenére is jobban kell koncentrálnia Európára.

Ebben a helyzetben mindkét politikus gyorsan túllépett a közelmúltbeli nézeteltéréseken, miközben a sajtótájékoztatóból ítélve az újságírók mintha leragadtak volna a jó eséllyel múlt időbe tehető vitás kérdéseknél. Így a versailles-i palotában folytatott tárgyalásuk után a nyilvánosság előtt mindkét államfő a pozitív, előremutató dolgokra koncentrált. S bár négyszemközt a kényes kérdéseket is megvitatták, a világ elé állva finoman félresöpörték az állítólagos orosz hackertámadásokra vagy Le Pen moszkvai kapcsolataira vonatkozó kérdéseket.

Ahogy Putyin fogalmazott, sehova sem vezet, ha a világ vezető politikusai az egyre szaporodó kihívások közepette a fontos problémák helyett feltételezésekről beszélgetnek. Le Penre vonatkozóan pedig elmondta, nem először járt Moszkvában, s ugyancsak furcsa lett volna, ha nem fogad egy, a francia–orosz kapcsolatok fejlesztése mellett következetesen kiálló politikust. Az orosz elnök megjegyezte még, hogy bárkit hajlandó fogadni, egyébként pedig a Kremlben is látták a közvélemény-kutatásokat, és tisztában voltak a választási esélyekkel.

Macron a második ilyen kérdésnél pragmatikus voltát hangsúlyozta, s érintette ugyan a csecsen melegek helyzetének kérdését, de Merkellel ellentétben a nyilvánosság előtt az emberi jogok problémakörébe nem akart belebonyolódni. Egyedül a kampányban az RT és a Sputnik újságíróival szembeni föllépést védte meg, s mint leszögezte, elnökként minden újságíróval szóba áll, de csak újságírókkal, nem pedig propagandistákkal.

A megbeszélések középpontjában az idén már 23,7 százalékkal nőtt kétoldalú kereskedelem további bővítésének lehetőségei mellett a szíriai rendezés és főképp az ukránkérdés, ezen belül is a „normandiai formátum” következő csúcstalálkozójának előkészítése áll. Ezek ugyanis azok a közös kihívások, amelyek megoldása miatt olyan gyorsan találkozott Macron és Putyin.