Beperelnék hazánkat a szerbek az 1999-es NATO-légibombázásért

Magyarország légterének, repülőtereinek és kommunikációs rendszerének használatával járult hozzá a művelethez.

Ám nem csak ezért lenne kilátástalan egy bírósági kereset. Az ICJ elé ugyanis csak a felek egyetértésével kerülhetnek perek, továbbá olyan esetekben, amikor nemzetközi egyezmények írják körül ennek a bíróságnak a hatáskörét. Ezek közül gyakorlatilag csak egy jöhet számításba, a népirtásról szóló egyezmény. – Ez azonban goromba aránytévesztés lenne, mert ha még feltételezzük is, hogy történtek tiltott cselekmények a NATO részéről, az mégis túlzás, hogy ez népirtás lett volna – hangsúlyozta a szakember, aki szerint még az is kétséges, hogy 1999-ben az akkori Jugoszlávia részese volt-e a népirtásról szóló egyezménynek.

Az ICJ azonban nem az egyetlen igazságszolgáltatási fórum, ahová benyújthatják a keresetüket a panaszosok. A másik lehetséges út az lenne, ha a sérültek vagy az áldozatok hozzátartozói indítanának pert. A szakértő emlékeztetett arra, hogy ilyen esetre már volt példa, mikor a strasbourgi emberjogi bíróság előtt pert indítottak amiatt, hogy a szerb televízió épületének lebombázása során 18-an életüket vesztették. Ezt a pert a szerb ellenzéki értelmiség is támogatta. Várady Tibor úgy látja, túl egyszerű az a képlet, mely szerint ha Milosevic rossz, akkor a NATO-bombázás jó. Kétségtelen, hogy a kilencvenes években a belgrádi televízió Milosevic-párti propagandát terjesztett.

– Egyoldalú és részrehajló volt a „tájékoztatás”, ehelyett nyugati demokratikus értékeket kívántunk. De nehéz nyugati értékeket és sajtószabadságot látni abban, ha a részrehajló híreket terjesztő médiaházat lebombázzák és 18 alkalmazottat megölnek – hangsúlyozta a szakértő, aki felidézte, hogy az Újvidéki Televízió lebombázása után egy barátja jelezte, e mögött könnyebb volt egy másik Milosevicet, mint az óhajtott Nyugatot látni. Végül aztán a strasbourgi bíróság hatáskör hiányára hivatkozva nem bocsátkozott érdemi mérlegelésbe ebben az ügyben.

A nemzetközi jogász szerint további lehetőség, hogy az áldozatok hozzátartozói valamely állam bírósága előtt indítsanak keresetet. A srebrenicai áldozatok hozzátartozói például Hollandiában indítottak pert a holland állam ellen azzal az indokkal, hogy a Srebrenicában állomásozó holland katonaság nem tett semmit a bosnyák lakosság védelmében. Ebben az ügyben egy holland fellebviteli bíróság most hétfőn mondta ki, hogy Hollandia részben felelős 300 srebrenicai bosnyák haláláért. De ennek az ügynek még folytatása lehet. – Az, hogy a NATO-bombázás kapcsán valaki egy áldozatcsoport nevében valamely ország bírósága előtt pert indítana, elméletileg elképzelhető, de szakmailag ennek nem látom igazi esélyét – emelte ki a szakember.

Mindennek tükrében a nemzetközi jogász úgy látja, hogy a kereset benyújtóinak csak nagyon szerény esélyeik lennének, hogy megnyerjék a pert. Várady Tibor hozzátette: Szerbiában ugyan sokan egyetértenek abban, hogy az 1999-es NATO-bombázás kérdése továbbra is rendezetlen – ezt nem csak az egykori Milosevic-pártiak gondolják így –, de bírósági perekkel aligha lehet tisztázni az akkori eseményeket.