Egy elárasztott falu ismételt meggyalázása

A helybeli romák építkezéshez, a magyar turisták szuvenírként viszik el a házromokat a világhírű településről.

Mint azt korábban megírtuk, idén március 1-jén kezdték el leereszteni az erdélyi Bözödújfalu helyén létrehozott mesterséges tó vizét. A cél annyira lecsökkenteni az akkor tizenöt méteres vízszintet, hogy nekifoghassanak megjavítani a gátat a vízben álló irányítótoronnyal összekötő hidat. Ennek egyik betoneleme ugyanis februárban a vízbe zuhant, így a munkások nem tudták megközelíteni a tornyot.

Azóta szárazra került az egykori település nagy része – a romok között sétálni olyan érzés, mintha régi sebeket vakarnánk fel. Különösen akkor, ha turisták jönnek szembe a kiszáradt tómederben, az egykori házak köveit cipelve. Szuvenírnek viszik haza Magyarországra. A jelenség nem új, Csibi Attila Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármestere néhány hete arra hívta fel a figyelmet, hogy „különböző emberek úgy gondolták, hogy elvihetik akár értékesítés céljából, akár saját célra, s elkezdték hordani. Ezt, hál’ istennek sikerült megállítani az első pár napban, látványos kárt nem okoztak.” A polgármester szerint az efféle lopás vagy szuvenírgyűjtés kegyeletsértés, mert ennek a falunak a temetője a víz, és ott kell hagyni úgy, ahogy van.

A pusztulás előtt a tóból kiemelkedő templom döbbenetes látványa Erdély legtöbbet fotózott látványossága volt, számtalan magyar és más nyelvű filmben felbukkant az elárasztott falu történetével együtt vagy akár tőle függetlenül is. Próbálták ugyan megmenteni, de elkéstek, annak idején a templomot nem úgy tervezték, hogy vízben is időtálló legyen. 2014-ben omlott össze, most már csak egy kőhalom van a helyén. Több ház alapja egészen jól megmaradt, láthatóak szárazra került lépcsők, sőt egy pince is túlélte a vizet – igaz, gyakorlatilag megtelt iszappal.

A hivatalos álláspont szerint annak idején a tározót árvízvédelmi célból hozták létre. A gátépítés 1975-ben kezdődött, majd hét évre leállt. Újratervezték – ennek esett áldozatul a székelyföldi település, mert az első verzió szerint nem kellett volna kiköltözniük a faluban élőknek –, 1984-től újra nekifogtak, és a vízszint 1992-re érte el a maximális magasságot.

A lakókat 1988-ban költöztették ki, többüket erőszakkal, felszámolva egy több száz éves közösséget, köztük az úgynevezett székely szombatosokat, akik szolidaritásból vették fel a zsidó vallást. Az egykori bözödújfaluiak minden év augusztusában találkoznak a tó partján létrehozott emlékhelynél, ahol egy siratófalon a következő szöveg áll: „A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve és szeretve, példás békességben. Immár a katolikusok, unitáriusok, görögkatolikusok és székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.”