„Az utóbbi években Ausztriában túl nagyot kortyoltunk a populizmusból, és a hazai bulvárújságok szalagcímei fontosabbak voltak annál a próbálkozásnál, hogy komolyan vehető szerepet játsszunk Európa színpadán” – fogalmazott a kancellár.
Kern méltatta az eseményen szintén részt vevő Franz Vranitzky egykori kancellárt, valamint a nemrég elhunyt külügyminisztert, Alois Mockot, és együtt említette őket Helmut Kohl egykori német kancellárral. Kern Vranitzkyról, az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) egykori elnökéről azt mondta, hogy „neki sikerült a helyénvaló dolgot népszerűvé tennie és a nagyobb egészhez való tartozás üzenetét közvetítenie az osztrákok felé”.
Kern beszédében elsősorban az unió átalakítását szorgalmazta, főként a gazdasági és valutaunió megvalósítását, valamint az uniós államok adópolitikájának koordinálását. Kiállt a méltányos adóztatás mellett, és az adóparadicsomok, valamint a nagyvállalatoknak biztosított kedvezmények ellen foglalt állást. Negyedik pontként azt szorgalmazta, hogy az uniós államokban egymáshoz hasonlatos jóléti szint valósuljon meg. Ötödik és hatodik javaslatként az igazságos kereskedelmi politika, valamint az európai értékek védelme mellett állt ki. Utóbbiban meglátása szerint a liberalizmus és a demokrácia elválaszthatatlan egymástól. A kancellár rövid távú megoldásként utolsóként említette a külső határok határozott védelmét és a menekültútvonalak ellenőrzését.
Kern az uniót az eredeti valójához vezetné vissza. Mint fogalmazott: meg kell újítani a biztonság és a jólét ígéretét. „Cselekvő és védelmező Európát kell építeni, amely a béke, a biztonság, a közös jólét és az igazságosság színtere” – mondta.
„Az értékeinket és az érdekeinket csak közösen tudjuk képviselni” – hangsúlyozta Kern, aki szerint egy régiónak sem sikerült a demokráciát, a gazdasági dinamikát és a szociális igazságosságot olyan sikeresen egyesítenie, mint Európának.
A kancellár úgy vélte: a jelen generáció feladata, hogy ezt az egyedülálló társadalmi modellt a megváltozott globális feltételek között kiépítse és továbbfejlessze. Minderre szerinte a legnagyobb fenyegetést a politikai egoizmus jelenti, amely az erősebb jogát politikai eljárásmóddá emeli – mind európai, mind globális méretekben.
