Bár a gazdaság stabilizálásával és az állam születéseket támogató család- és szociálpolitikájával a Szovjetunió összeomlása utáni népességfogyást 2012-re sikerült megállítani, Oroszország újabb demográfiai gödörbe került, amelyből a szakértők szerint talán valamikor a 2030-as évek második felére kászálódhat ki. A születések száma 2015 után kezdett el ismét csökkenni, s az idei év első felében már 11 százalékkal kevesebben jöttek a világra, mint 2016 hasonló szakaszában. A lakosság összlétszáma a Krím félsziget megszállásának, a migránsoknak és az átlagéletkor növekedésének köszönhetően egyelőre, ha erősen csökkenő mértékben is, de növekszik. Ez a trend az állami statisztikai hivatal, a Roszsztat várakozásai szerint 2025-ig kitarthat, az akkor várható 148 milliós lélekszám fogyása azonban innentől megindul, s 2032-re 165 ezerrel lehetnek kevesebben az oroszok, s az ismételt növekedés csak jó tíz év múlva kezdődhet meg. Mások ennél is pesszimistábbak.
A ’90-es éveknek a várható átlagéletkor és a gyerekvállalási kedv drámai csökkenésével, valamint a halandóság növekedésével járó, komoly nemzetbiztonsági problémává kinövő demográfiai katasztrófája után a születések száma a 2000-es évek közepétől kezdett el növekedni. A születések 1999-ben 8,6 ezrelékre csökkent aránya – 1000 családra esik 8,6 gyerek – 2010-re 12,6 ezrelékre nőtt. Ugyanebben az időszakban a termékenységi mutató az asszonyonkénti 1,16-ról 1,53-ra emelkedett. Mindez köszönhető volt annak, hogy a ’80-as évek babyboomnemzedéke eddigre kezdett gyerekvállalásba; ennek ellenére elképzelhetetlen lett volna a látványos gazdasági növekedés és az állam tudatos támogatási politikája nélkül. A második gyermek születése után a szülők 18 havi átlagbérnek megfelelő, mintegy 3 millió forintnyi anyasági támogatást kapnak, amit kizárólag a gyermek harmadik életévének betöltése után, és csak meghatározott célokra, így oktatásra, életvitelszerűen használt lakás felújítására, hiteltörlesztésre, vagy például az anya nyugdíjpénztári befizetésére használhatnak fel. Emellett jár a 18 hónapos születési szabadság is, amely időre az anya bérének 40 százalékát fizetik. Ezt a legtöbb önkormányzat még kiegészíti 2-3 ezer eurónyi támogatással, ingyenes szakmai átképzéssel és egyéb juttatásokkal.
Mindezek hatására a születések száma mintegy harmadával megnőtt, az 1,78 százalékos termékenységi mutatóval pedig Oroszország 2015-re a világ első tíz országa közé került. Az állam mégsem dőlhet hátra, a számok ugyanis újabb demográfiai gödör közeledtét jelzik. Nagyjából ugyanazok az okok, mint a növekedés esetében. A női lakosság öregszik, a húszas éveikben járók száma fele a harmincasokénak. Az ok a ’90-es évek említett demográfiai katasztrófájában keresendő, hiszen most ért a gyermekvállalás korába az akkor született generáció. Ám ez csak az érem egyik oldala. Ugyanis a gazdasági helyzet romlása miatt sokan kitolják a gyerekvállalást, avagy egyáltalán nem akarnak gyereket. Így a 2015-ös 1,94 millióval szemben idén a szakemberek csak 1,7 millió újszülöttel számolnak. Várhatóan még így is bővül 60 ezerrel a népesség, de 2010 óta ez lesz a legkisebb növekedés. A szociológusok szerint a fogyás megakadályozására 2030-ig 9-15 millió bevándorlóra volna szükség, miközben az állam folyamatosan szigorítja a migráció feltételeit.
A demográfia egyre komolyabb hatással van az orosz gazdaság versenyképességére, és mint arra az elnöki tanácsadó, Alekszej Kudrin többször rámutatott, ez a faktor a növekedés legnagyobb akadálya lehet. A legtöbb cég a válság és a szankciók ellenére munkaerőhiánnyal küszködik, s különösen a képzett munkások hiányoznak a piacról.
