Magyar szálat is találtak az azeri botrányban

Két éven át gátlás nélkül, rengeteg pénz elszórásával űzte Azerbajdzsán a kaviár-diplomáciát, a nyomok hazánkba is elvezetnek.

Azért, hogy kedvezőbb kép alakuljon ki róla az európai döntéshozókban és véleményformálókban, két éven át szórta minden gátlás nélkül a pénzt Azerbajdzsán. E korrupt gyakorlattal, az úgynevezett kaviárdiplomáciával még egy, az országban tapasztalható jogsértéseket megállapító Európa tanácsi szavazást is sikerült eltéríteniük. A tizenhat médiavállalkozás nemzetközi együttműködésével feltárt, rövidesen publikálandó információk között ráadásul akad magyar vonatkozású is, amit az is alátámaszt, hogy a munkában részt vett az Átlátszó tényfeltáró hírportál is. Az is beszédes, hogy Baku épp abban az időszakban építette ilyen módszerrel országimázsát, amikor felpörögtek az azeri–magyar kapcsolatok.

Jelen ismeretek szerint 2012 és 2014 között a kaukázusi ország 16 ezer átutalás keretében 2,8 milliárd dollárt használt fel a célra,

számos politikust, üzletembert utaztatott az országba konferenciákra, illetve jó néhánynak juttatott értékes ajándékokat – szőnyeget, aranytárgyakat, pénzt – vagy luxusnyaralást.

A mai árfolyamon 722 milliárd forintból űzött kaviárdiplomácia elnevezés akkor ragadt rá az azeriekre, amikor 2016-ban a berlini központú Európai Stabilitási Kezdeményezés (European Stability Initiative) agytröszt kiadta Az európai mocsár című kutatását, és ebben szólaltak meg adatközlők, akik az ilyen eseményeken felkínált drága ételekről is beszámoltak. 

A mostani feltárásban dicstelenül nagy szerepet kap az EU-tól független szervezet, a jogállamiságra, emberi jogokra felügyelő Európa Tanács, amelynek parlamenti közgyűlése 2013-ban – feltehetően lefizetett közgyűlési tagok közreműködése révén – leszavazott egy Azerbajdzsánt elítélő jelentést.

Az ügyben idén indított felülvizsgálati eljárást a testület. A feltárásban részt vevő brit The Guardian cikke szerint

ebben érintett Luca Volonte olasz képviselő is, aki ellen már egy ideje vizsgálat folyik. Az Orbán Viktorral jó kapcsolatot ápoló néppárti politikus állítólag 2,3 millió dollárt kapott a konstrukció keretében.

A pénzek útja természetesen kacskaringós volt, Ilham Aliyev azeri elnök köre a dán Danske Bank észtországi fiókján és négy, Nagy-Britanniában bejegyzett, mára megszüntetett cégen keresztül érte el kedvezményezettjeit. A szervezett bűnözést, korrupciót feltáró munkákat végző újságírói összefogás az Azeri mosoda munkanevet adta az összefoglalásnak, amely 16 ezer átutalást rögzít a kedvezményezettek nevével együtt.

Részleteket egyelőre a kutatásban részt vevő brit, orosz, bolgár, észt, dán, cseh, francia, román, osztrák, svájci, francia, szlovén és amerikai médiumok sem közöltek, de ebből és az Átlátszó tényfeltáró oldal részvételéből valószínűsíthető, hogy ezek az országok lehettek az azeri diplomácia célpontjai.

Ami a magyar szálat illeti, a The Insider orosz honlap a botrányról beszámolva, különösebb részletezés nélkül azt írja:

a Rosoboronexport nevű orosz fegyverexportcég, mely 29,4 millió dollárral részesedett a Globális mosógép néven emlegetett konstrukcióból, 1,8 millió dollárt utalt a Velasco International nevű offshore cég magyarországi számlájára.

A Panama-iratokból ismertté vált módon ez a cég az azeri miniszterelnök-helyettes fiának, Orkhan Eyyubovnak a tulajdonában volt. Mi több, a cég Bakuban magának a politikusnak, Yaqub Eyyubovnak a lakcímére van bejegyezve. 

Különös egybeesés, hogy a pénzalap működésének két éve alatt váltak hirtelen intenzívvé az azeri–magyar kapcsolatok is. Az azeri baltás gyilkos, Ramil Safarov elengedése, a bakui kereskedőház megnyitása, Azerbajdzsán gyakori reklámozása Szijjártó Péter külügyminiszter által mind a 2012 és 2014 közötti időszakra estek, és nem mellesleg ekkor lett hegyi-karabahi testvérvárosa a jobbikos vezetésű Gyöngyösnek is. A Safarov-ügy az örményeknél szólt a legnagyobbat, meg is szakították a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal. Jerevánban már akkor titkos háttér-megállapodásról suttogtak. Ennek utcai megnyilvánulása volt 2012 őszén egy tüntetés Jerevánban, néhány nappal az örmény katona meggyilkolásáért elítélt, de Budapest által szabadon engedett Safarov hazaérkezése után. Örmény aktivisták pénzt dobáltak egy magyar zászlóra, majd meggyújtották, jelképezve, hogy Baku megvette a magyarokat.

„Tudjuk, hogy az Azerbajdzsánt és vezetését célba vevő kampány mögött Soros György és csatlósai, közöttük nemzetközi hírű csalók és trükközők állnak” – reagált közleményében az állításokra a bakui kormány. Azt írták, hogy „Soros György piszkos akcióit komolyan meg kell vizsgálni”, majd úgy folytatták, hogy „az örmény lobbi, mely vele együttműködve dolgozik, szintén piszkos kampányt folytat Azerbajdzsán elnökének családja ellen”. Az a tény, hogy a The Guardian cikkének egyik szerzője az örmény Dina Nagapetjan, szerintük azt mutatja, hogy „ezek a piszkos vádak az örményizmus újabb gusztustalan tetteként értelmezhetőek”.