Ezzel a háborúval csak az Iszlám Állam járna jól

Katyusák süvítenek Kurdisztán határában, egy újabb háborút azonban a kurd és az iraki erők sem bírnának el.

Erősödő összecsapásokról érkeznek hírek a vitatott hovatartozású Kirkuk városából. Bár elmúlt napokban még csak a város körüli területek miatt voltak konfliktusok, a mai zavaros hírek szerint az iraki hadsereg és síita milíciák már magában a városban harcolnak, miközben a lakosság egy része menekül és a peshmergák is több helyen visszavonulnak – mondta a Magyar Nemzetnek Wagner Péter Közel-Kelet-szakértő.

Mint korábban is  beszámoltunk róla, a kurd és iraki fegyveres erők Katyusákat is bevetve támadják egymást az észak-iraki Kirkuk határában, az iraki sereg pedig egy éjszakai offenzíva során elfoglalt egy ipari parkot. A kurd erők szóvivője megerősítette, hogy az irakiak "több ágon, jelentős" támadást indítottak ellenük az éjjel Kirkuk város elfoglalására. Elismerte, hogy elvesztették az említett földgázterminál (Északi Földgáztársaság) és az ipari park feletti ellenőrzést, de hozzátette, hogy szétlőtték az irakiak legalább öt Humvee típusú páncélozott járművét és egy vagy két harckocsiját. 

A mostani konfliktus oka – az alapproblémán, vagyis a kurdok függetlenedési törekvésein túl – az, hogy az iraki hadsereg szövetségeseivel szeretné visszafoglalni a város mellett található katonai bázisukat és a mellette levő olajmezőket, amit 2014-ben az Iszlám Állam elől menekülve hagytak hátra, és amit a kurdok később jogalap nélkül, de a biztonság fenntartásának és a kurdok lakta város egyesítésének céljával elfoglaltak. Az ország olajtermelésének 10 százalékát ezek a kurd fennhatóság alatt álló mezők adják.

Túl kaotikus a helyzet most ahhoz, hogy lássuk, hogy most pontosan mi és miért történik – jelzi a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója. Az sem biztos, hogy az összecsapások igazi, elhúzódó háborúvá  fajulnak majd. A konfliktust a mindkét fél szövetségesének és fegyverellátójának számító Egyesült Államok és az ENSZ is akadályozná, tompítaná, diplomáciai úton vagy újabb segély- és fegyverszállítmányok felajánlásával.

Ennél is  fontosabb szempont azonban az iraki és a kurd csapatok gyengesége: Irak harmada szó szerint romokban van, az Iszlám Állam bujkáló fegyveresei továbbra is aktívak, és kihasználják a figyelem pillanatnyi lankadását is – ebben a helyzetben kellene helytálljon az iraki haderő Kirkuk mellett, ami most lehetetlen küldetésnek tűnik.

A kurd pártok, így a PKU és a KDP pesmerga katonái ugyan komoly fegyverarzenált és kiképzést kaptak nyugati szövetségeseiktől – csak Magyarország 250 tonna lőszert küldött nekik a dzsihadisták elleni harchoz –, de ez még mindig kevés ahhoz, hogy elhúzódó harcokba kezdjenek az iraki főerővel szemben. „Az, hogy most több elit dandárt vezényeltek Kirkukba, a tárgyalás előkészülete is lehet, amihez jól jön az erődemonstráció” – jegyezte meg Wagner Péter.

Erőt kell mutatnia ugyanakkor Haider al-Abadi iraki miniszterelnöknek is, ha nem akarja, hogy elődje, a szunnitaellenes, de az Iszlám Állammal szemben teljes kudarcot valló Núri el-Máliki sorsára jusson: al-Abadi most kötéltáncra kényszerül, amiben választói felé bizonyítania kell, hogy nem riad meg a kurd ellenállástól, de nem vállalhatja a háború kockázatát sem.

A helyzet rendezése így várhatóan amerikai közvetítéssel, de két fél között zajlik majd: a szakértő szerint Törökország biztosan nem avatkozik közbe katonai erővel, hiszen azzal megsértené Irak területi szuverenitását; a török csapatok egy államközi megegyezés értelmében ugyan átléphetik az iraki határt, de csak húsz kilométeres mélységben, és csakis azért, hogy a területükről átmenekülő, terroristáknak tartott fegyveresekre vadásszanak.

A folytatás nagyban függ attól, hogy a kurdok a nemzetközi elutasítás ellenére is ragaszkodnak-e függetlenségük kikiáltásához –  Kirkuk tartomány nem része az iraki autonóm Kurdisztánnak, de ott is megtartották a szeptember 25-i kurd függetlenségi népszavazást.

Sok múlik azon is, hogy a síita vallású iraki katonák és szövetségeseik képesek lesznek-e túlkapások nélkül rendet tartani a szunnita többségű északon. Ha a lakosságot sanyargatják, azzal újra teret adhatnak a szintén szunnita Iszlám Államnak, ami szétszórt egységek formájában, de továbbra is létezik, és csak a feltámadás lehetőségére vár.