Mindennek közvetlen előzménye is lehet, hogy a baloldali The Guardian napilapban publikáló londoni uniós szakjogász, Jessica Simor két névtelen, de megbízható forrásra hivatkozva a múlt hétvégén azt írta, Maynek olyan szcenáriót vázoló dokumentum van a kezében, amely szintén jogászoktól származik, és amelyben a kilépés felfüggesztésének, a folyamat visszafordításának jogi lehetőségeit részletezik. Ezt a lehetőséget egyébként az ország kilépéséről döntő, már megszavazott, érvényben lévő jogszabály beterjesztője, Lord Kerr előzőleg nyilvánosan is felvetette.
Szerdán Theresa May az LBC kereskedelmi rádió adásában leszögezte: nem lesz újabb népszavazás az Egyesült Királyság EU-tagságáról. A kormányfő a leghallgatottabb londoni kereskedelmi rádió interjúműsorában a műsorvezető azon kérdésére, hogy miként szavazna, ha újabb referendumot tartanának a tagságról, kitérően azt mondta, hogy „feltételezésekre alapuló kérdésekre” soha nem válaszol. A konzervatív párti politikusról egyébként közismert, hogy a tavaly nyári népszavazás kampányában a bennmaradást pártoló tábor tagja volt. Az LBC műsorában meg is erősítette, hogy a referendumon – amelyen a résztvevők szűk, 51,9 százalékos többsége a kilépésre voksolt – a bennmaradásra szavazott. „Annak idején jó okkal tettem így, de a körülmények változnak” – fogalmazott, hozzátéve: a feladat most a brexitről hozott népszavazási döntés végrehajtása.
Nyomatékosan, kétszer is elmondva hozzátette, hogy nem lesz újabb népszavazás a brit EU-tagságról. „Végrehajtjuk azt, amire a brit nép szavazott, végrehajtjuk a brexitet, és 2019. március 29-én kilépünk az Európai Unióból” – jelentette ki a miniszterelnök.
A lisszaboni szerződés 50. cikkelye szerint az uniós tagság a kilépési szerződés hatályba lépésével, annak hiányában pedig a távozási szándék bejelentése után két évvel szűnik meg, azaz ebben az esetben 2019. március 29-én, de a kiválási tárgyalások a tagállamok konszenzusos döntésével meghosszabbíthatók.
