Az EU széthullására is készül a német hadsereg

Magyarországot nem emlegetik, de nem nehéz ráismerni, ha az integrációt befagyasztó keletiekről van szó.

Minden hadsereg tökéletesen felkészült, az előző háborúra – tartja a mondás a stratégák és hadtörténészek körében. Egy magára valamit is adó haderőnek viszont nem árt felkészülnie a jövő konfliktusaira is. Ez a felkészülés nyilván zajlik is, de általában bizalmas körben. A német Der Spiegel magazin viszont most hozzájutott egy olyan dokumentumhoz, amely a német hadsereg számára készült, és azt vizsgálja, milyen stratégiai helyzetre kellene felkészülni a következő évtizedekben.

A Stratégiai előrelátás, 2040 címet viselő, 102 oldalas dokumentumot idén február végén hagyta jóvá a minisztérium vezetése. A szöveg – ellentétben Ursula von der Leyen védelmi miniszterrel, az európai katonai együttműködés nagy támogatójával – inkább depresszív hangulatban használja az Európa kifejezést, és a hat lehetséges biztonságpolitikai forgatókönyv közt azzal is számol, hogy a ma ismert Európai Unió megszűnik, a legrosszabb esetben akár teljesen szét is esik.

„Az EU bővítését lényegében feladták, további államok hagyták el a közösséget. Európa számos területen elvesztette a globális versenyképességét”

– írják ebben a hatodik forgatókönyveben, amelyben a nemzetközi rend erodálódik, a globalizáció folyamata leáll, Németországnak pedig „többszörös konfliktusra” kell készülnie egy alapvetően megváltozott biztonsági környezetben, egy egyre kevésbé rendezett, helyenként kaotikus és konfliktusra hajlamos világban.

Az ötödik, eggyel kevésbé rossz, Nyugat kontra Kelet című forgatókönyv szerint egyes keleti tagállamok befagyasztják az európai integrációt, mások pedig az úgynevezett keleti blokkhoz csatlakoznak. A Der Spiegel cikkéből nem derül ki, hogy megemlítik-e név szerint Magyarországot vagy Lengyelországot, de nem nehéz kitalálni, hogy rájuk céloznak a tanulmány szerzői.

A negyedik forgatókönyvben is egyértelmű, kire gondolnak, mikor azt írják, előretörnek a szélsőségesek, és vannak tagállamok, amelyek „egyedi megközelítést keresnek Oroszország államkapitalista modelljéhez”.

Ez az első olyan hivatalos német kormányzati dokumentum, amelyben komolyan foglalkoznak az EU esetleges kudarcával és annak beláthatatlan következményeivel. A Der Spiegel szerint a Krím 2014-es orosz bekebelezése változtatta meg alapvetően a még a hidegháborúból örökölt katonai gondolkodást, hiszen jelezte, mennyire kiszámíthatatlanná vált a világ. Ekkor lett államtitkár a védelmi minisztériumban Katrin Suder, aki korábban a McKinsey & Company nemzetközi tanácsadócég igazgatója volt, így hozott be friss szemléletet a védelempolitikába. 

A Stratégiai előrelátás, 2040 a különféle fegyverrendszerek elemzése helyett olyan társadalmi, gazdasági és politikai folyamatokkal foglalkozik, amelyek a következő évtizedekben alapvetően határozhatják meg Németország sorsát. Az egyik ilyen lehet a migráció, hiszen Ázsia és Afrika lakossága továbbra is erőteljesen növekszik, a Nyugaté viszont stagnál. A növekvő társadalmi egyenlőtlenségek és a környezeti problémák is egyre nagyobb migrációt váltanak ki, a nemzetállami identitások pedig gyengülnek.

A nyugati államokban egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a nem állami szereplők, például a magánvállalatok, miközben Oroszország és Kína stratégiai irányai még mindig nem egyértelműek. A rövid távú szövetségek kiszámíthatatlanná teszik a konfliktusokat. Közben a nyugati országok gazdasági ereje mérséklődik, ami ki fog hatni a védelmi képességeikre is. Ahogy az is, hogy a nyugati emberek kockázatvállalási hajlandósága is csökken, aminek következtében egyre inkább gépekkel igyekeznek helyettesíteni a katonákat.

A tanulmány szerzői

összesen tizenhat lehetséges „konfliktusképet” vázoltak fel, az egyikben például ökokalózok támadják meg a mélytengeri halászokat.

A trendek és a lehetséges konfliktusok vegyítéséből állnak össze a forgatókönyvek, amelyek közül csak az első kettő lenne megnyugtató – az első a Globális Nyugat, a második a Nyugodt trendek címet viseli –, de maguk a szerzők is elismerik, hogy ezek túl szépek ahhoz, hogy igazak legyenek. Sokkal valószínűbb, hogy a gazdasági növekedés lelassul, a globalizáció akadozni kezd, az országok érdekei pedig széttartanak.

A rosszabb forgatókönyvekben egészen ijesztő dolgok is előfordulnak, például a globalizáció lassulása miatt jelentőségéből veszítő Kína úgy próbálja ellensúlyozni saját instabilitását, hogy kifelé egyre agresszívebb lesz, emiatt pedig megnő az esélye, hogy úgynevezett proxy háborúk – magyarul talán kihelyezett háborúnak fordíthatnánk – törnek ki a csendes-óceáni térségben. A magas nyersanyagárak ugyanakkor stabilizálhatják Oroszország helyzetét, és az orosz barátság még vonzóbbá válhat bizonyos közép- és kelet-európai államok számára.

A védelmi minisztérium szóvivője vasárnap, a Der Spiegel cikkének megjelenése után lényegében megerősítette, hogy létezik ilyen tanulmány, de a tartalmáról – lévén bizalmas – nem nyilatkozott.