Száz éve ilyenkor a bolsevikok két-háromezer fős katonai szabadcsapata a hadsereg velük szimpatizáló egységeinek támogatásával már elfoglalta Petrográd legfontosabb épületeit, s csak a Téli Palota egyik szárnyában nagyjából ezer kadét és egy női alakulat védelmében húzódtak meg egy szobában. Az oroszok - ahogy Moszkvában tartózkodva most tapasztaljuk - máig megosztottak az 1917-ben történteket illetően, csupán abban ért egyet a túlnyomó többség, ma mindenre szükség van, csak forradalomra nem. Ez teljes mértékben összecseng a Kreml gondolkodásával, amely 1917-ről legszívesebben egy szót sem ejtene.
Ha viszont hivatalosan is szóba jön az évforduló, akkor Putyintól a hatalom közeli történészeken át Medvegyevig minden megszólaló a forradalom romboló, a társadalmat megosztó természetét hangsúlyozza. Ezt emeli ki a napokban a Pervij kanalon, azaz az Egyes csatornán A Forradalom ördöge címmel futó filmsorozat is, amely a megszállott, ráadásul nem orosz Lev Trockij mellett Alekszandr Parvuszt, a német kémmé vált, s a bolsevik párt pénzelésében kulcsszerepet játszó orosz marxistát állítja a középpontba.
Lenin a vérszomjas és cinikus hazaáruló szerepét játssza.
Mindezekkel alapvetően egyet is lehet érteni, csak az az ember érzése, mintha a „nagy októbert” feldicsőítő idealizálás után Oroszország kezdene átesni a ló túloldalára, s egy szó sem esik arról, hogy a puccs forradalmi helyzetben, a tömegek egyre növekvő elégedetlensége és a kettős hatalom közepette érte a legyengült országot.
Aligha véletlen e hangulatban, hogy ismét fellángolt a médiában a vita Lenin eltemetéséről. Nem hagyhatta ki e ziccert az elnökjelöltségre készülő Kszenyija Szobcsak sem, s
követelte a bolsevik vezető múmiájának eltemetését.
De kiállt Lenin eltemetése mellett a hatalmi párt sorait erősítő krími képviselő, a Matilda című film ellen hadjáratot indító monarchista Natalja Poklonszkaja is, aki Napóleon sírjához hasonlóan múzeummá alakítaná a mauzóleumot. A kommunisták vezetője Gennagyij Zjuganov erre magából kikelve arra figyelmeztetett, hogy „ez a fecsegés egy egész nemzedéket zavarhat ki a Vörös térre, s erre senkinek nincs szüksége”. Erre válaszul – miért is ne? – megszólalt a csecsen elnök Ramzan Kadirov is, s Zjuganovnak nekiesve arról értekezett, hogy a kommunista politikus leragadt a múltban, s nem érti az új nemzedékeket. Majd azt követelte, hogy szavaiért Zjuganov kérjen bocsánatot az orosz társadalomtól, amelynek 60 százaléka a Levada Központ felmérése alapján eltemetné Lenint, a fiatalok körében pedig ez az arány 81 százalékos.
Közben a felmérésekből kiderült, hogy
az oroszok többsége nem gondolkodott el igazán 1917 következményein.
A februári forradalommal kapcsolatban is meglehetősen sok a bizonytalanság, a legnagyobb egység a tekintetben van, hogy a monarchia bukását üdvözlendő és előremutató lenne. Októbert tekintve még megosztottabb az orosz közvélemény. A VCIOM, az Összoroszországi Közvélemény-kutató Központ friss felmérése szerint 45 százalék úgy véli, hogy a történtek a többség akaratát képviselték, míg 43 százalék ezzel ellentétes állásponton van. Ugyanígy, 46-46 százalékos arányban megoszlik a vélemény arról, hogy a fordulat a többség érdekében állt-e. A többség, 57 százalék elkerülhetetlen szükségszerűségként értékeli 1917 októberét, abban viszont
a döntő többség, 92 százalék egyetért, hogy ma Oroszországban egy újabb forradalomra egyáltalán nincs szükség,
s az károsan befolyásolná az ország fejlődését.
A 100. évforduló természetesen foglalkoztatja az orosz társadalmat, amely november 7-én így vagy úgy állást foglal a történtekről, az azonban nem véletlen, hogy a „nagy októberi” előestéjén a vezető hír nem a megemlékezés volt, hanem az argentin válogatott közelgő barátságos mérkőzése a megújult a világbajnokságra Luzsnyikiban, s Messi érkezése az orosz fővárosba.
