– A konferencia során volt olyan kínai kutató, aki már a 16+1 Együttműködés „túlélését” is megkérdőjelezte. Ön hogy látja a kezdeményezés jövőjét?
– A 16+1 Együttműködés túlélése nem kérdés. A kezdeményezés öt éve indult, és azóta az együttműködő országok számos eredménnyel büszkélkedhetnek. Elsősorban a kelet-közép-európai régióba irányuló kínai befektetések mértéke nőtt, de a tudományos, kulturális együttműködés területén is gyorsan bővülnek a kapcsolatok. Ami azt illeti, ilyen rövid idő alatt más térségben Kína nem ért el ekkora eredményt. Ez szerintem azt mutatja, hogy a kezdetekkor sikerült eltalálni az együttműködés céljait, azokra a régiójuk országainak és Kínának is szüksége van. Ennek alapja pedig a kínai tőke, amire a kelet-közép-európai országoknak szüksége van.
– Éppen a térségbe érkező kínai tőke miatt aggódnak a nyugat-európai országok. Az Európai Unión belül egyre hangosabbak azok a félelmek, miszerint a 16+1 Együttműködéssel Peking az unió egységét bomlasztja.
– Az, hogy a befektetések mértéke gyorsan nő a régióban, még nem jelenti azt, hogy Kína az Európai Unió megosztására törekedne. Épp ellenkezőleg. A 16+1 Együttműködésben tizenegy uniós tagállam vesz részt, az ide érkező kínai tőke nemcsak az ő gazdaságukat, de rajtuk keresztül az egész unió gazdaságát is megerősíti.
– A nyugat-európai országok miért félnek mégis a 16+1 Együttműködéstől?
– Szerintem a kritikus hangok mögött meghúzódik egy fontos motiváció: a nyugat-európai országok a 16+1 Együttműködésben részt vevő, keleti tagállamok feletti gazdasági befolyásukat féltik. Kína azonban máshogy gondolkodik. Szerintünk egy globalizált világban élünk, ahol minden országnak, minden régiónak megvan a választási joga, hogy kivel és miként akar együttműködni. Tiszteletben tartjuk persze, hogy a térség fontos, integráns gazdasági része az Európai Uniónak, a szabadpiaci keretek között azonban nem indokolt, hogy például kínai befektetőket kizárjanak, miközben ők lehetőséget látnak a kelet-közép-európai régióban. Egyre több ilyen kínai befektető van, akik persze versenytársat jelentenek az uniós, nyugat-európai befektetőknek. Ezek az érdekek húzódnak meg a nyugati félelmek mögött.
– Mi a megoldás? Marad a konfliktus?
– Egyre látványosabb jelek mutatnak arra, hogy az Európai Unió nem képes választ adni a kelet-közép-európai régió gazdasági igényeire. Ilyen például a kétsebességes Európa jelensége, ez belső megosztottságra, kiegyensúlyozatlan viszonyokra utal. Ezzel szemben a 16+1 Együttműködés látszólag ráérzett a térség igényeire, mindez persze érthetően politikai konfliktust szül. Amit azonban fontos leszögezni: a 16+1 Együttműködés kizárólag gazdasági alapon működő szervezet. Kína semmilyen politikai vitába nem fog beavatkozni. Az EU–Kína kapcsolatokat sem akarja függővé tenni a 16+1 Együttműködéstől. Érdekes egyébként, hogy miközben a nyugati világ attól fél, hogy Kína megosztja az EU egységét, az orosz szándékokról nem esik szó.
– A kelet-közép-európai régióban ugyanakkor sok vezető mintha nem lenne tisztában azzal, hogy Kína kizárólag gazdasági szereplőként van jelen a régióban. Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor például több esetben tett politikai gesztusokat Kínának az EU-ban, amit egyébként nyugaton azóta is a fejére olvasnak.
– Mi Kínában úgy gondoljuk, hogy a külpolitikai fellépés minden országnak a saját döntése. Nem tartom helyesnek, hogy Magyarországot azért támadják, mert ki merte fejezni ellenvéleményét egyes uniós döntésekkel szemben. Nem csak a Kínával kapcsolatos vitákra gondolok. A menekültügyben például Magyarország konzekvensen képviselte álláspontját, amiért számos politikai támadás érte. Én személy szerint értékelem, hogy Orbán Viktor felismerte, hogy a globalizáció motorja már nem feltétlenül nyugaton, hanem Ázsiában van, és Magyarország az unión kívül is elkezdett új gazdasági szövetségeseket keresni. Ez egy pontos és nagyon fontos meglátás.
– Tavaly Budapesten tartották a 16+1 Együttműködés csúcstalálkozóját. Milyen eredményeket értek el?
– Nagyon fontos eredménye volt a csúcstalálkozónak, hogy összesítette az együttműködés elmúlt öt évének eseményeit. Számos bilaterális eredményeket hozott a csúcs, Kína újabb stratégiai partnerségi megállapodást kötött. Az új irányvonalak elfogadásával sikerült kijelölni a 16+1 következő öt évének célkitűzéseit is.
– A tavaly novemberben tartott, 19. Pártkongresszus megerősítette a kínai államfő, Hszi Csinping hatalmát. Hogyan érinti ez a 16+1 Együttműködést? Lehet, hogy idővel beleolvad a kínai globális, Egy Övezet, Egy Út (OBOR) stratégiába?
– A 16+1 Együttműködés feladata az OBOR támogatása. A 16+1 Együttműködés ugyanakkor Kína és az európai kapcsolatok fejlesztését célozza, ezért a jövőben is kiemelt szerepet kap. Vagyis a két program számos ponton találkozik egymással, mégsem fognak eggyé válni a jövőben. Más a két program intézményrendszere és más célokkal működnek.
Liu Cokui (Liu Zuokui) Európa-szakértő, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia (CASS) professzora. Az intézet Kelet-Közép-Európa Tanulmányok osztályának igazgatója, illetve a 16+1 Think tank Hálózat titkársági irodájának vezetője.
