Róka fogta csuka helyzetbe került az izraeli–palesztin konfliktus, mióta tavaly decemberben Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy Jeruzsálemet ismeri el Izrael fővárosaként. A palesztinok ugyanis közölték, Trump ezzel a lépésével eljátszotta, hogy bármiféle közvetítő szerepe legyen a rendezésben. Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő viszont leszögezte, az Egyesült Államok vezetése nélkül elképzelhetetlen bármilyen tárgyalás.
Így aztán Mike Pence amerikai alelnöknek föl volt adva a lecke közel-keleti látogatása előtt. A vizitet egyébként kétszer is el kellett halasztani, hivatalosan az adóreformról szóló szavazás miatt, rossz nyelvek szerint pedig azért, mert az alelnökkel a zsidókon kívül nem igazán akart szóba állni senki. Pence végül utazását szombaton Egyiptomban kezdte meg – ahol nem találkozott a kopt keresztényekkel –, majd vasárnap Jordániában folytatta. A két arab országban persze nem vitték kenyértörésig az ügyet, csupán „egyetértettek, hogy nem értenek egyet” Jeruzsálem kérdésében. Ezután az alelnök Izrael felé vette az irányt, ahol már barátságosabb fogadtatásra talált.
Legalábbis ami a zsidókat illeti. Az izraeli arab képviselők és a palesztinok ugyanis kijelentették, hogy nem hajlandók fogadni az Egyesült Államok második emberét, előbbiek még meg is zavarták a Kneszetben tartott beszédét. Sőt, a közismerten evangelikál keresztény Mike Pence programjában sem szerepel, hogy keresztényekkel találkozna, vagy valamelyik keresztény szent helyet meglátogatná. Az alelnök útja tárgyalópartnerek nélkül így nem több udvariassági gesztusnál Izraelnek, illetve elköteleződés Trump döntése mellett. Lefutották a kötelező köröket, a felek körbeudvarolták egymást, Benjamin Netanjahu nem győzte megköszönni az amerikaiak barátságát, Mike Pence pedig bejelentette, hogy 2019-ben a nagykövetséget átköltöztetik Jeruzsálembe.
Pedig a pletykák szerint nem így szólt az eredeti terv, Pence feladata az is lett volna, hogy puhatolózzon az újabb amerikai béketervvel kapcsolatban. Erről egyelőre keveset tudni, de az biztos, hogy az amerikai elnök veje és egyik külpolitikai tanácsadója, az ortodox zsidó Jared Kushner és csapata egy ideje dolgozik rajta. Kiszivárgott információk szerint az új amerikai tervezet értelmében a végső határokról az izraeli és a palesztin félnek kellene megegyeznie, de nagyjából a Ciszjordániában megszállt területek tíz százaléka maradna izraeli kézen. Az önálló palesztin állam biztonságáért az izraeli haderő felelne, egy erős palesztin rendőrség mellett, amíg nem tudják önállóan is szavatolni a rendet. Jeruzsálem státusát – az egyik legkényesebb kérdést – úgy oldaná meg a tervezet, hogy az egyik külvárosába, Abu Diszbe helyeznék a palesztin fővárost. A menekültek pedig csak az eljövendő palesztin államba térhetnének vissza, izraeli területekre nem. Szó van a tervezetben állítólag arról is, hogy a palesztinok használhatnák a Ben-Gurion reptér és a haifai kikötő egy részét, ami arra utal, hogy az ország gazdasági önállóságára is gondoltak. Az amerikai elképzelést állítólag Szaúd-Arábia is támogatja, a palesztinok viszont egyelőre határozottan elutasítják.
Mahmúd Abbász palesztin elnök eközben hétfőn az Európai Unió külügyminiszteri tanácsán próbált szövetségeseket találni, méghozzá – ami a keményebb dió – az Egyesült Államok ellenében. A nyolcvankét esztendős politikus arra szólította föl Brüsszelben az uniót, ismerje el a palesztin államot. Csakhogy ehhez egyöntetű döntés volna szükséges, a tagállamok pedig nem egységesek a kérdésben, így ez nem fog megvalósulni. Esetleg számíthat arra, hogy a helyzetre reagálva az unió egyes tagjai külön-külön lépnek. Az izraeli 10-es csatorna értesülései szerint Szlovénia a következő hónapban dönthet a palesztin állam elismeréséről, Luxemburg, Írország és Belgium hasonló lépéseket fontolgat. Mahmúd Abbásznak ugyanakkor az is fontos lenne, hogy új, hiteles és erős közvetítőt találjon a béketárgyalások élére. Márpedig úgy látszik, az Európai Uniónak erre nincs étvágya. Federica Mogherini, az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője minden alkalommal elmantrázza, hogy az EU kiáll a kétállami megoldás mellett, és elítéli az illegális izraeli telepek építését, de saját béketerve nincs.
Hiába a külügyminiszteri csúcs, a magyar diplomácia újra adós maradt a konkrét állásponttal. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter korábban Trump döntése nyomán csak annyit mondott, hogy az amerikaiak lépése nem változtat a magyar állásponton. Aztán viszont az ENSZ ezzel kapcsolatos szavazásán Magyarország tartózkodott. Hétfőn a tárcavezető egyetlen szót sem ejtett a tanácskozást uraló izraeli–palesztin konfliktusról, csak a líbiai migrációs fenyegetésről beszélt. Megerősítette ugyanakkor, hogy az uniós tagországok között élen járva újranyitjuk nagykövetségünket Tripoliban.
Politika vagy prófécia?
Mike Pence az egyik olyan ismert amerikai politikus, aki az evangelikalizmus tanait követi. A több protestáns egyházat is érintő vallási mozgalomhoz a lakosság igen nagy százaléka tartozik az Egyesült Államokban. Ez a hagyományokhoz és a Biblia történetiségéhez ragaszkodó irányzat különösen fontos szerepet játszott Amerika kulturális és társadalmi életében – a 19. században az oktatási és a büntetőjogi reformokra is hatással voltak. S nemcsak a múltban volt szerepük, Donald Trump megválasztásából is jócskán kivették a részüket. Az, hogy az elnök elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, sok fanatikus evangelikál számára inkább vallási, mint politikai jelentőséggel bír. Hitük szerint ugyanis szó szerint értendő, hogy az ítélet napján fontos szerepe lesz a városnak, ahol a próféciák alapján a zsidók elismerik majd Jézust megmentőjükként, miután pedig ez megtörtént, nem lesz több háború a földön, és eljön majd Isten országa. (Garamvölgyi Flóra)
