Honnan jön a gáz? Nem tudnak a románok arról, amiről Orbán beszél

A román gázegyezségről is szó volt a magyar–szerb kormányülés után. A szakértő másnak látja a két ország oroszbarátságát.

Bukarest állításaira a magyar külügy is reagált. Közleményükben azt írták: „A helyzet borzasztóan egyszerű. A román és a magyar gázvezeték-üzemeltető cégek által kiírt kapacitáslekötési aukción két magyar cég kötötte le a román-magyar interkonnektor 2022 utáni teljes kapacitását román-magyar szállítási irányban. A Fekete-tengeri gázmezőről azonban nyilvánvalóan nemcsak ebbe az irányba fognak gázt szállítani, hanem más csöveken, más országok irányába is. Ezért a román külügyminiszter nyilatkozata értelmetlen.” Ezek után egyelőre nem tudni, ki értelmezi helyesen a történteket. Mint arról az erdélyi magyar lap, a Krónika is írt, a román külügy nem általánosságban a Fekete-tengeri gázmezőkről, hanem konkrétan az újonnan megépítendő magyar-román gázvezetékről beszélt. Az is érdekes, hogy Szijjártó Péter még két érdekelt magyar céget említett, míg Orbán Viktor már hármat.

A kormányülés utáni sajtónyilatkozat során a bevándorlás is szóba került. Orbán megköszönte Szerbia segítségét, amelyet a migráció feltartóztatásában tanúsított – hozzá kell tenni, nem Magyarország és déli szomszédja tette e kérdésben a legtöbbet, és a magyar kormányfő igyekszik ezt így kommunikálni. A miniszterelnök arról is beszélt, hogy a visegrádi államok Szerbia minél gyorsabb európai uniós csatlakozását sürgetik. „A fejlődés tényei nyilvánvalóak és láthatóak Szerbiában” – mondta Orbán, aki a bizottság által valószínűsített 2025 előtt szeretné szomszédunkat az unióban. A miniszterelnök állítása szerint kölcsönös tanulmányi ösztöndíjprogramokról és újabb határátkelőhelyek létesítéséről egyezett meg Brnabiccsal.

Utóbbi kifejtette: országa hálás azért a támogatásért, amelyet Magyarország nyújt Szerbia európai integrációjához. Hozzátette: miután Szerbia csatlakozik az Európai Unióhoz, nem támogatásokra kíván majd várni, hanem arra törekszik, hogy maga is hozzájáruljon az EU megerősítéséhez. Belgrád az EU stratégiájában kijelölt 2025-ös csatlakozási céldátumot belátható és elfogadható időpontnak tartja, a csatlakozási feltételeket pedig teljesíteni fogja. Ana Brnabic fontos gazdasági kérdésként említette az újabb gázszállítási lehetőségek megnyitását,

a Budapest–Belgrád-vasútvonalat pedig az EU számára is fontos együttműködésként értékelte, amely Kína bevonásával globális aspektust kap.

A közös kormányülés azt követően zajlott, hogy a hét elején az Európai Bizottság publikálta nyugat-balkáni bővítési stratégiáját – amelyet részben a kínai, török és orosz befolyás régiós növekedése miatt hoztak nyilvánosságra. A tervezett bővítés első ütemében Montenegrót és Szerbiát vennék fel, „valószínűleg 2025-ig” bezárólag.

Milyen fordulatokat hozhat térségünkben a Nyugat-Balkán uniós integrációja? Ezt a kérdést tettük fel Bali Lórántnak, a Pannon Egyetem georgikon kara Balkán-szakértőjének, aki emlékeztetett: az EU-ban mostanra nagyjából konszenzus alakult ki arról, hogy ezeket az államokat előbb-utóbb mindenképpen fel kell venni. Ez korántsem lesz egyszerű, mert a szóban forgó országoknak muszáj lesz megoldaniuk a közöttük feszülő vitás kérdéseket. Itt mindenekelőtt a görög–macedón névvitáról van szó, és ide tartozik Bosznia-Hercegovina stabilitásának kérdése is – amelyeket Brüsszel értelemszerűen gyorsan rövidre akarja majd zárni, nehogy olyan probléma alakuljon ki, mint Szlovénia és Horvátország esetében, ahol a területi vitát a mai napig nem tudták rendezni.

Azonban legalább ennyire fontos kérdés Oroszország szerepe. Az elmúlt években folyamatosan növelte befolyását a Balkánon, főleg Szerbiában. Ahol pedig nem csupán a két ország közti – Európában egyedülálló – szabadkereskedelmi megállapodásról van szó, hanem katonai eszközök beszerzéséről is – ez pedig a NATO néz ferde szemmel. A szakértő elmondta, az oroszbarátság még nagyon hosszú ideig meghatározó lesz Szerbiában. Azaz ha az ország valóban csatlakozni fog 2025-ben az unióhoz, akkor Moszkva nagyon fontos uniós szövetségesre tehet szert.

És hogy mennyiben veheti át így Szerbia Magyarország helyét Moszkva uniós politikájában? Bali Lóránt szerint a szerb–orosz és a magyar–orosz barátság alapvetően különbözik egymástól: míg az előbbi alapvetően kulturális, vallási és történelmi alapokon nyugszik, addig az utóbbi egyértelműen egy ad hoc jellegű politikai barátság.

„Vagyis addig leszünk Oroszország számára kedvesek, amíg az ellenzék szerepét játsszuk az Európai Unióban”

– jelezte Bali, aki hangsúlyozta az is, hogy a szerb–orosz és a magyar–orosz kapcsolatok függetlenek egymástól, így Orbán Viktornak nem kell félnie attól, hogy Szerbia kibillenti a mostani pozíciójából. Nem csak az szól emellett, hogy a magyar–szerb megbékélési folyamat megindult, hanem az is, hogy újabban éppen Magyarország lett a szerb csatlakozás egyik legfőbb szószólója az Európai Unióban.

Magyarországnak azonban még így sincs sok oka dicsekedni. Bali Lóránt úgy véli, a magyar külpolitika elvesztegette az elmúlt 20 évet a Balkánon, vagyis a szocializmusban fenntartott kapcsolatainkat és a helyismeretünket nem tudtuk kihasználni. Sem politikai, sem pedig gazdasági értelemben nem tudtunk profitálni a nyugat-balkáni országgal fenntartott kapcsolatainkból. De még a kilencvenes évekbeli aktív boszniai és montenegrói politikánk sem működik, mert a keleti nyitással eljelentéktelenedett számunkra a térség. Most azonban, amikor a visegrádi négyeket nemcsak a horvát, hanem az osztrák politika is támogatja, talán Szerbiát is be tudnánk csatlakoztatni – fontolgatja a szakember. Szerinte ez Szerbiának is érdeke, mert nem szeretne a mostani periférikus helyzetéből egy másik, most már uniós perifériára szorulni.