Magyar orvos látta el a megmérgezett orosz kémet

Elképesztő: épp egy hazánkból kivándorolt szakember volt ügyeletben a sürgősségin Salisburyben. Beszéltünk vele.

– Az rögtön világos volt, hogy mérgezésről van szó? Tudta előre, hogy kiket hoznak?

– Az első váratlan meglepetés az volt, hogy nem egy, hanem két beteg érkezett. Szerencsére ez csak kisebb fennakadást okozott, egyből meg tudtuk kezdeni mindkét páciens ellátását. Nyilvánvaló volt, hogy valamilyen szer hatása alatt állnak, eleve a helyszíni ellátók is úgy gondolták, hogy valamiféle drog- vagy gyógyszer-túladagolás okozhatja a tüneteiket. 

Az egyetlen szokatlan körülmény talán a két beteg közötti korkülönbség volt, hiszen először azt gondoltuk, hogy talán egy pár lehetnek. Mivel mindketten kritikus állapotban voltak, kezdetben nem volt ismert a személyazonosságuk sem, azt később a rendőrség állapította meg.

– Milyen állapotban vannak most a páciensek?
– Jelenleg mindketten intenzív osztályos ellátásra szorulnak, és továbbra is kritikus az állapotuk.

– Egyelőre tehát nem jelenthetjük ki, hogy egy magyar orvos „mentette meg az orosz kém életét”?
– Sajnos még nem. Egyébként én főleg a hölggyel foglalkoztam, ő volt rosszabb állapotban, de az édesapa is ott volt tőlem két méterre, folyamatosan kommunikáltunk a kollégákkal, segítettük egymás munkáját.

– Kapcsolatban áll még a betegekkel?
– Nem, már az intenzív osztályon kezelik őket.

– Vannak rendőrök a kórházban?
– Erre nem válaszolhatok, de azt azért elmondhatom, hogy a városban érezhetően fokozottabb a jelenlét.

– Milyen a hangulat?
– Az intézményben minden viszonylag gyorsan visszazökkent a normális kerékvágásba. Ezért is szeretem a sürgősségi szakmát: sosem lehet tudni, mi lesz a következő eset, néha improvizálni kell, néha nagyon ritka kórképekkel kerül szembe az ember, de másnap minden kezdődik elölről. Természetesen most mindenki erről az esetről beszél, több helyi és országos lap is folyamatosan erről tudósít. Ettől eltekintve Salisburyben az élet változatlan, a helyiek szerintem inkább érdeklődőek és izgatottak, mintsem rémültek.

– Ön nem fél? Végül is vélhetően egy gyilkosság hiúsult meg a hathatós közreműködésével.
– Én teljes mértékben biztonságban érzem magam.

– Orvosként ugyanúgy érintkezik egy orosz kémmel is, mint bárki mással? Tanítják ezt az egyetemen?
– A „trükk” az, hogy ilyenkor az ember általában nem tudja, hogy a páciens orosz kém, így aztán ugyanúgy jár el, mint másokkal. Egyébként ezért is nagyon fontos a megfelelő védőfelszerelés rutinszerű használata, ami nálunk legtöbbször gumikesztyűt és műanyag köpenyt jelent. A sürgősségi osztályon viszonylag gyakran kerülünk testközelbe fertőző betegekkel, droghasználókkal, náluk is hasonlóan fontos a saját magunk védelme. Az nem rémlik, hogy lett volna külön tantárgy az egyetemen orosz kémek ellátásáról, de a sürgősségi orvostani szakképzésnek mindenhol része a különböző mérgezések, kémiai, biológiai ágensek, esetleg sugárfertőzött áldozatok ellátása, vagy akár egy katasztrófahelyet kezelése. Persze ezek a dolgok egészen máshogy festenek a tankönyv lapjain, mint a való életben.

– Hogy derült ki, hogy idegméregről van szó? Mennyire kirívó egy ilyen eset?
– Vannak különböző speciális tesztek, amelyek segítenek azonosítani a mérget, illetve sokszor a tünetekből vagy a kezelések által kiváltott változásokból is lehet következtetni. Az incidens különlegességét jól jelzi, hogy majdnem egy héttel utána is erről írnak a lapok. Európában szerencsére egyáltalán nem mindennapi, hogy valaki idegméreg által okozott tünetekkel jelentkezzen ellátásra.

###HIRDETES###