Az idei Met-gála témája: „Superfine: Tailoring Black Style” – vagyis a fekete öltözködési kultúra divattörténeti és társadalmi hatása. Csakhogy a rendezvény nem a kulturális örökség ünneplése volt, hanem egy újabb kísérlet a globalista identitáspolitika kulturális fősodorba emelésére – vélekedik Ben Shapiro amerikai publicista.

(Fotó: AFP)
Az eseményt eredetileg Kamala Harris leendő elnökségének ünneplésére szánták, ám az amerikai választók másként döntöttek.
Met-gála: Divat helyett propaganda
Shapiro szerint a Met-gála minden évben újra és újra tökéletes bizonyítéka annak, hogy miért vesztettek – és miért veszítenek továbbra is – a demokraták.
Miközben a republikánusokat milliárdosként, rasszistaként vagy Hitlerként állítják be, addig ők érzéketlenül megrendeznek egy 75 ezer dolláros vacsorát, ahol fehér emberek versengenek azon, ki tud „fekete dandy”-ként öltözni.
Meghívva pedig csak a „woke”-ok vannak, hogy a „haladó eszmék” bajnokaiként leckét adjanak a társadalomnak arról, mit kellene gondolnia faji, nemi, szexuális és társadalmi kérdésekről. Az önkifejezés itt nem esztétikai vagy kulturális tett, hanem politikai fegyver.
Ben Shapiro amerikai konzervatív publicista nem véletlenül nevezte a Met-gálát a modern „Marie Antoinette-jelenség” egyik legjobb példájának. Ahogy írja:
a felső tízezer kiváltságosai luxusba burkolózva adják elő a forradalmárokat – miközben az amerikai családok tömegei az inflációval, a gazdasági nehézségekkel, sőt, az alapvető társadalmi stabilitás elvesztésével küzdenek.
És mindez ismerős lehet nekünk, magyaroknak is.
Ma Magyarországon, ha valaki vidéki, keresztény és konzervatív értékeket vall, azt a balliberális kulturális elit automatikusan lenézi, kirekeszti a „művelt körökből”, és úgy kezeli, mintha nem is létezne. Ellenben ha valaki baloldali, LMBTQ-párti, és hajlandó a „haladó érzékenyítés” szellemében nyilatkozni, az előtt azonnal megnyílnak a külföldi támogatások, ösztöndíjak, díjak és pályázatok kapui.
Ugyanez a képmutatás jelenik meg a művészet világában is. Ha egy magyar művész tisztelettel fordul a hagyományos roma vagy magyar népi motívumok felé, azonnal „kulturális kisajátítással” vádolják. Ha viszont hátat fordít a nemzeti hagyományoknak, és felveszi a nyugatról importált „haladó” szemléletet, akkor azonnal piedesztálra emelik, mintha ez bátorság lenne – pedig csak igazodás az épp aktuális ideológiai divathoz.