A blogger bemutatta a DN donecki televízió tudósítását, amelyben az újságírók leleplezték a trolibusz elleni tüzérségi támadás után a kamerák előtt feldúltan nyilatkozó egyik helyi lakost. Kiderült róla ugyanis, hogy korábban lencsevégre kapták őt egy szeparatista megmozduláson, amelyen aktivistaként vett részt, és a mellére tűzve a szakadárok jelképét, az arany-barna sávos orosz cári György-szalagot viselte. Ezúttal egy véletlenül odatévedt járókelő szerepét játszotta.
Közben Oroszországból megosztottak egy másik leleplezést a Facebookon, amelyet bemutatott az ukrán média. Eszerint egy felhasználó közzétett három fotót és egy híradós felvételt, amelyeken egy bizonyos orosz televíziós női színész, Galina Pisnyak ugyancsak többféle szerepben jelenik meg. Egyszer mint az orosz média által Doneck megyében kreált egyik incidens szemtanújaként, majd a volnovahai busztragédia egyik sérültjeként, most pedig a szétlőtt trolibusz megállójánál, bolti eladónak öltözve tűnt fel.
Zbigniew Brzezinski szerint Oroszország Ukrajnával együtt nagyhatalom, Ukrajna nélkül semmi. A kiváló amerikai stratéga megállapítását az idő vagy igazolja, vagy cáfolja, de az eddig történteket mindenesetre megmagyarázza.
Történelmi ismereteink alapján rendkívül rossz jel, hogy az ukrán kormány eltörölte az ország semlegességéről szóló, négy évvel ezelőtti döntést, és lényegében napirendre tűzte a NATO-hoz való csatlakozást. Petro Porosenko elnök és a mögötte álló erők rendkívül kockázatos lépésre vállalkoztak. Nyilvánvaló, hogy Oroszország nem engedheti meg, hogy a vele szomszédos Ukrajnába – ahol ráadásul tizenkétmillió orosz él – az Egyesült Államok adott esetben atomfegyvereket telepítsen.
A kijevi deklaráció nyilvánvaló provokáció. Vajon Obama eltűrné, hogy Kína vagy Pakisztán atomfegyvereket telepítsen Kanadába? Már a kérdésfeltevés is abszurd. De akkor miért gondolja az Amerika-barát Porosenko, hogy az orosz birodalomnak tudomásul kellene vennie egy ilyen fenyegető lépést? Ki veszélyezteti itt a világbékét? Ki a valódi provokátor? Oroszország? Aligha.
Tóth Gy. László jegyzetét ide kattintva olvashatja.
