„Hány kinyújtott kezet láthattunk ezekben a hónapokban, amikor az egész világot megtámadta egy szenvedést és halált okozó, félelmet és zavart keltő vírus?” – tette fel a kérdést a katolikus egyházfő az üzenetben, amelyet a szegények november 15-én tartandó világnapjára írt.
A pápa ezúttal is tisztelgett azon orvosok, ápolók, papok és önkéntesek előtt, akik életüket kockáztatták a betegek megmentéséért, vigasztalásáért. Dicsérte nagylelkűségüket, szemben azokkal, akik „ölbe tett kézzel, a szegénységgel szemben érzéketlenül, sőt gyakran annak fenntartásában cinkosként vészelték át” ezt az időszakot.
Utóbbiakat a közömbösség és a cinizmus élteti nap mint nap. A kezüket gyorsan kinyújtják, de csak a számítógép billentyűzetére, hogy pénzösszegeket mozgassanak a világ egyik részéből a másikba, oligarchák vagyonát gyarapítva vagy egész országok nyomorúságáról, bukásáról döntve – tette hozzá.
Az egyházfő egy kalap alá vette a luxusban élő drogkereskedőket, a korrumpált tisztségviselőket és azokat a törvényhozókat, akik nem tartják be a maguk által hozott törvényeket sem. Ezzel szemben a „gyengéket támogatók nagylelkűsége a teljes értékű emberi élet feltétele” – írta. Elismerte, hogy „az egyháznak nincs világraszóló megoldása a rengeteg szegény ember néma kiáltására”.
Hosszan elemezte azt a felfordulást, amelyet a világjárvány és a kijárási korlátozások okoztak az emberek lelkében.
„Váratlanul és felkészületlenül ért minket, zavarodottságot okozott bennünk, a tehetetlenség érzését keltette. Sok biztosnak tűnő dolog megkérdőjeleződött. Szegénynek és gyengének érezzük magunkat, mert megtapasztaltuk korlátainkat, szabadságunk határait. De egyúttal otthonunkba zárva újra felfedeztük az egyszerűség fontosságát az életben, és azt, hogy a lényegre kell koncentrálni” – állapította meg.
