A tornádó mintegy három kilométer átmérőjű volt, és 35 kilométeres utat tett meg, mindent elpusztítva, ami útjába került. Légi felvételekből ítélve az 50 ezres városban a tornádó útjában álló épületek megsemmisültek. Egy kórházat is lerombolt a hatalmas forgószél, de még időben kimenekítették a betegeket, így senkinek sem esett baja. Az amerikai hírtelevíziók számos kétségbeesett túlélőt szólaltattak meg, akik megrázó történeteket meséltek a megmenekülésükről. A becslések szerint mintegy 300 lakóház megsemmisült. Egy közeli farmon mintegy 100 ló pusztult el.
Az amerikai meteorológiai szolgálat előzetes adatai szerint a Moore-ra lecsapó tornádóban a szél sebessége elérte a 320 kilométert, amivel a forgószél a Fujita–Pearson skálán EF-4-es erősségűnek minősül. A tornádóknak kevesebb mint 1 százaléka éri el ezt az intenzitást. A hétfői tornádó csak egy hajszállal maradt el a legerősebb, EF-5-ös fokozatúaktól, amelyek az óránkénti 322 kilométeres sebességnél kezdődnek.
A településen egyébként 1999-ben egy olyan tornádó pusztított, amelyben a felszín közelében 486 kilométeres sebességű szél abszolút világrekordot állított fel. Az akkori forgószélnek 41 halálos áldozata, valamint 583 sérültje volt. A kár elérte az 1,4 milliárd dollárt, amivel az előző moore-i tornádó a harmadik helye került a legnagyobb pusztulást okozó amerikai tornádók között. Az anyagi veszteségek tekintetében annál súlyosabb csak a 2011-es joplini és tuscaloosai katasztrófa volt. A mindkét moore-i katasztrófát megélt szemtanúk szerint a hétfői forgószél nagyobb pusztítást okozott, mint az 1999-es.
Noha az előrejelzési módszerek tökéletesedtek azóta, a mostani tornádó váratlanabbul csapott le, mint az előző. 14 évvel ezelőtt egy órával a katasztrófa előtt ki tudták adni a figyelmeztetést, most csak 16 perc volt a menekülésre. Ez valamivel több az átlagos 8-10 percnél.
