Ám hiába vált szabaddá egy két kilométeres szakasz, a németek nem tudtak áttörni, mivel ők is az események hatása alá kerültek, ráadásul megfelelő védőfelszerelésekkel sem rendelkeztek. Így hiába volt a brutális támadás, a francia, brit, kanadai csapatok visszaszerezték pozícióikat.
Fejérdy hangsúlyozta: a hatalmas pusztítás egy ördögi kört indított be, hiszen a felek innentől kezdve a lehető legprofibb vegyifegyver-lehetőségeket próbálják majd kifejleszteni. A védőeszközökkel is folyamatosan kísérleteznek, de például a mustárgáz ellen semmit sem tudnak kitalálni.
A harci gázok bevetésére legtöbbször a keleti fonton került sor, a legtöbb áldozattal járó támadás után, 1915 májusában 9000 halott maradt a csatamezőn. 1915-től „elszabadult a pokol”, az orosz polgárháborúban is számtalanszor alkalmazták a vegyi fegyvereket – tette hozzá a kutató. A cél az volt, hogy minél gyorsabban, minél több ember halálát okozzák. Ehhez 3000-féle anyagot teszteltek, a támadások során 38 vegyületet használtak fel.
Az első világháború mérlege: 1,3 millió embernek okozott maradandó sérülést a vegyi fegyverek alkalmazása, 92 ezren haltak meg. A legtöbb sérült az orosz hadseregben volt, őket a német, a francia, a brit és az osztrák–magyar csapatok követték.
Vegyi fegyvereket amúgy már az ókor óta alkalmaztak a hadviselő felek, a nándorfehérvári csatában a magyarok is bevetettek arzént. A 19. század aztán a kémia óriási fejlődésével hatékonyabbá tette az előállítást és az alkalmazást. Ezzel párhuzamosan erősödött az ezektől a fegyverektől való félelem is, 1874-ben Brüsszelben 15 ország írt alá egyezményt, amelyben vállalta, hogy mérgeket és mérgezett fegyvereket nem használ. 1899-ben ezt erősítették meg Hágában, 1907-ben pedig Genfben, ekkor már 37 ország ratifikálta.
A világháború után próbálták szabályozni a használatot, az 1921–1922-es washingtoni konferencia ugyanakkor nem hozott sikert, mivel a franciák nem írták alá a megállapodást, így az nem lépett életbe. A következő évtizedekben az olaszok Líbiában, a franciák pedig Marokkóban is vetettek be harci gázokat, de Japán és Kína is használta azokat. Fejérdy ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a második világháború harcmezőin komoly mennyiségben nem alkalmazták a vegyi fegyvereket.
