Szíria: kegyetlenül elszámították magukat a törökök

Egy elemzés szerint Törökország a legfejlettebb orosz légvédelemmel találhatja szembe magát.

Súlyos következményei lehetnek annak, hogy Törökország immáron nyíltan bekapcsolódott a szíriai polgárháborúba. Mint ismert, a törökök szombaton indítottak tüzérségi támadást a Népvédelmi Egységek (YPG) nevű szíriai kurd fegyveres szervezet aleppói állásai ellen, majd Ahmet Davutoglu török miniszterelnök jelezte: országa a jövőben katonailag fel fog lépni az YPG politikai szárnya, a Demokratikus Unió Pártja ellen, amelyet terrorszervezetnek tart.

A török támadásra azután került sor, hogy a múlt hét közepén szíriai kurd lázadók arab felkelőcsoportok támogatásával visszafoglalták az iszlamistáktól egy légitámaszpontot Mannag település mellett – Aleppóban ez volt az utolsó katonai bázis, amely még az iszlamisták kezén volt.

A törökök lépését azonban korántsem fogadták örömmel a szövetségeseik: Washington és Párizs azonnal felszólította Ankarát, hogy sürgősen hagyjon fel a kurdok támadásával, akik egyébként az Iszlám Állam elleni harc egyik leghatékonyabb erejének számítanak, és akiket az amerikaiak és az oroszok is támogatnak.

Azonban nem csupán a kurd állásokat bombázta a török tüzérség: Szíria északnyugati csücskében az Aszad-párti egységeket vette tűz alá a török Hatay tartományból. Minderre azok után került sor, hogy a szír kormányerők jelentős sikereket értek el, és az IÁ több állását is elfoglalták Hama és Rakka tartomány között. A hadmozdulatból jól látszik: az Aszad-rezsim most már az Iszlám Állam fővárosát, Rakkát célozta meg, és kifüstölné onnan az iszlamistákat.

A török támadás után a damaszkuszi kormányzat azonnal levelet írt az ENSZ-nek, melyben azt állította: Szíria északi részének török ágyúzása a szíriai lázadó csoportoknak nyújtott közvetlen támogatásnak minősül. Az állami tévé szerint a levél a török miniszterelnök nyilatkozatát is elítélte, mondván Ahmet Davutoglu „felháborító módon beavatkozott” Szíria belügyeibe.

Azonban aligha úszhatja meg a jövőben Törökország a szíriai rezsim tiltakozó leveleivel a katonai támadásait. A múlt héten az amerikai Stratfor intézet olyan műholdas képeket hozott nyilvánosságra, amelyekből kiderül, hogy Szaúd-Arábia és Törökország jelentős orosz légvédelemmel találkozhat Szíriában.

Oroszország ugyanis a Szu–24 típusú vadászgépének lelövése után gyors fejlesztésekbe kezdett. Már egy héttel az incidenst követően a szíriai orosz légibázison Szu–34-es gépek tűntek fel, amelyeket R–27-es levegő-levegő rakétákkal láttak el. Emellett az oroszok fejlett föld-levegő rendszereket is telepítettek, köztük a Buk, illetve az SZ–400-as rendszert. Utóbbi rakétaindítói Latakia közelében a Basszel el-Aszad légibázison található.

Január közepén az oroszok már A–50-es korai légi előrejelző és ellenőrző repülőgépeket helyeztek üzembe, sőt nemrégiben négy Szu–35 érkezett Szíriába járőrözési munkára. Végül telepítették a Pancir–SZ2-es rendszereket is, ezek a rakétákat és a légvédelmi ágyúkat egyesítik.

Míg korábban csak sejteni lehetett, hogy Szaúd-Arábia előbb vagy utóbb tevőlegesen is részt fog venni a szíriai események alakításában, szombaton a rijádi védelmi tárca egyik illetékese elmondta: országa harci repülőket küldött a törökországi Incirlikben található légitámaszpontra, hogy ezzel járuljon hozzá az IÁ elleni harchoz. Ahmed al-Asszíri, a szaúdi védelmi minisztérium tanácsadója közölte: egyeztettek az Iszlám Állam ellen harcoló nemzetközi katonai koalícióval, nem egyoldalú lépésről van szó. Hozzátette azt is, hogy szárazföldi csapatokat egyelőre nem küldtek, de készek katonákat is bevetni Szíriában.

Bassár el-Aszad szíriai elnök azonban hallani sem akar a szaúdiak „segítségéről”: a politikus jelezte, hogy amennyiben Törökország és Szaúd-Arábia beavatkozik a szíriai konfliktusba, azt az országa elleni agressziónak tekintené, és szembeszállna vele.

A Stratfor elemzése nem hagy sok kétséget afelől, hogy ennek milyen következménye lenne. Mint fogalmaznak: „Törökország és Szaúd Arábia már régóta igyekszik kiszorítani az Aszad-kormányt, azonban minden olyan kísérletük, melyben egyoldalúan támogatnák a lázadókat a saját légi eszközeikkel, jelentős orosz légvédelemmel találná szembe magát”.