A cég eddig hét óriásgépet üzemeltetett, és mintegy nyolcvan pilótát – negyven kapitányt, negyven elsőtisztet – foglalkoztat. „Mindenki ismer mindenkit. Olyan mint egy nagyobb családi vállalkozás, ezért is viselt meg mindenkit a tragédia” – mesélte a magyar kapitány. Hozzátette, a gép vezetői – mindketten ötven feletti, családos férfiak – jó szakembernek számítottak.
A másodpilóta, akivel a magyar kapitány kifejezetten jó kapcsolatot ápolt, és többször repült együtt, a török hadsereg nyugalmazott altábornagya volt. A gépen a vezetőkön kívül egy szerelő és a szállítmány ki- és berakodásért felelős munkatárs (loadmaster) vesztette életét.
A repülős szakújságíró, Hír TV-s riporter tette hozzá mindehhez, hogy a MyCargo különféle jól ismert társaságoknak repült, a Turkish Airlines mellett a Qatarral, a Saudiával is gyakran szerződött szállításokra. A törökországi légi közlekedés pedig eleve jó színvonalúnak és biztonságosnak számít.
Ugyanez nagyjából elmondható az öböltérség országairól – Egyesült Arab Emirátusok, Katar –, valamint Vietnamról és Kínáról is, ahol sok magyar pilóta kapott munka- és repülési lehetőséget. Az újságíró tud Etiópiában repülő magyarról is, ahol az ország fejeletlenségének dacára a nemzeti légitársaság, az Ethiopian Airlines megbízhatónak és biztonságosnak számít, afrikai viszonylatban különösen.
Ezzel együtt igaz, hogy több magyar pilóta kapott felkérést – főleg a Malév csődjét követően – konfliktuszónákban üzemelő vagy rossz hírű társaságoktól is, például Líbiából, és akadt köztük olyan, aki anyagi vagy szakmai megfontolásból igent mondott. Ezeknél a cégeknél kétségtelenül nagyobb a kockázat, nagyobb valószínűséggel történhet emberi mulasztás.
Az ázsiai légitársaságokon belül uralkodó hierarchia Varga G. Gábor szavai szerint olykor túlságosan vaskalaposnak tűnik egy európai számára. Ám akinek sikerült beilleszkednie, elsajátítania a helyi szokásokat, rutinokat, azt jó fizetés és szakmai háttér várja, többnyire róla és családjáról is gondoskodik a munkáltató. Kellemes lakhatást biztosítanak, nemzetközi iskolába járatják a gyerekeket. A kint dolgozó pilóták számára vonzó, hogy széles törzsű óriásgépekre is kiképezhetik őket – mint a Boeing 747 vagy az annál ma már gyakoribb Airbus 330, Boeing 777 – amire itthon nem lenne esélyük. A távoli élet és az európainál feszítettebb munka miatt azonban többségük hazavágyik.
