Végigjegyzetelni egy nézelődős (természetesen bringás) Balaton-kerülést igen tanulságos dolog, hisz az ember kicsit rendezettebb formában tudja elmesélni szerteágazó élményeit, tapasztalatait egy ilyen hatnapos útról, megannyi tanulsággal.
Szeretjük túrázáshoz, ha alul is rögzített bringás csomagtartónk van, sokkal teherbíróbb. Viszont ne rohanjunk a boltba, ha nincsen, másodmagammal mindkét biciklire olyan csomagtartót tettem, ami csak a nyeregcsövet öleli, nem volt másmilyen. Körültekintően és jól átgondoltan kell csomagolni, higgyük el, minden kényelmesen el fog férni a kétherés bringás málhán, ami igazán kell (sátorral, polifoamokkal együtt). Szereléskor persze elkövettem egy hibát: voltak lelógó részek a táskáról, amiket bekapkodott a küllő, ezeket már előre meg kell szüntetni, és persze a kész cuccot meg kell rángatni próbából a biciklivel együtt, sok időt spórolunk vele. A gumipók amúgy csodákra képes!
Siófokon kezdjük a kört, a legkézenfekvőbb választás! (Kelet felé indultunk, hogy a túra első fele legyen a nehezebb.) Az odáig eltelő másfél órában van még idő a biciklivel babrálni a vonaton, ami ahogy lassít a bányászvárosnál, balról felkínálja első kerékpárszervizét. Ezt meg is látogattuk, a hátsó csapággyal volt egy kisebb baj, 600 forintért elhárították a srácok a szombat déli hőségben. Természetesen a fürdőgatya/törülköző szett kéznél volt, így egy csobbanásra kitekertünk az Aranypartra, ahol prímán át lehet öltözni, igaz, biztonságos bringatárolásra nincs lehetőség – itt sem.
Az első délutánon a káptalanfüredi cimboráig akartunk eljutni. Folyamatosan figyeltem a kilométerórát, a dimbes-dombos terepen kényelmesen is lehet menni egy 15 fölötti átlagot, igaz, Aliga vasútállomása előtt van egy rövid, de rémisztő emelkedő, a tetején egy remek panorámájú kisvendéglővel. Az Akarattyáig elfogyó út part fölötti üdülőövezeten visz keresztül, a közepesen jól kitáblázott szakasz jelzéseit 20 fölötti tekerésnél könnyen el lehet véteni, ne siessünk! Amikor a 71-esre kiér a kerékpárút, az első Volánbusz-megállónál eltűnik a bringaút, de hogy utódaink ne keressék, eláruljuk, jobbra halad párhuzamosan a 71-essel a gondozatlan vonal, gyakorlatilag Kenese végéig. Strandidőszakban iszonyúan sok itt a gyalogos, de be kellett látnunk, járda nekik sincsen, így a csirkék módjára kóválygó matracosokra illik messziről rácsengetni, hogy ne ijedjenek meg. A terep hullámzásának Almádiban vége.