Igen jó az EU fantáziája. A brüsszeli, strasbourgi szakértői és diplomatacsorda minden lehetőséget megragad arra, hogy a szemének nem tetszőt eltapossa, objektíve rossznak állítsa be. Hogy szándékosan állítgatják-e elő a lejáratóipar egyes elemeit vagy a szakértői gárdától telik mindössze ennyire, majdnem mindegy: a „szerencsések” ősrégi adatokból és óvodista rácsodálkozással dolgozva ítélték rossznak a Balaton vizét, amely viszont szaktekintélyek egyöntetű állítása szerint emberemlékezet óta nem volt ilyen jó minőségű.
Az I Love Balaton minapi beszámolója szerint egy, a román Victor Bostinaru – nem mellesleg szociáldemokrata – EP-képviselő által márciusban egy uniós szakbizottság előtt bemutatott tanulmány mocskolja be a Balaton vizének egyre jobb hírét. Az írás azt vizslatta, mely országban nem tanúsítanak EU-konform magatartást a szennyvízkezelés terén; hazánk – hogy, hogy nem – a feketelista negyedik helyén áll mint aki 631 helyen szegte meg az előírásokat az elmúlt években. A Balatonra külön kitérve egy kétoldalnyi térképes montázst szentelnek a legproblematikusabb helyeknek, s rá van tűzve a magyar tengerről szóló képeslapocska is.
„Másfél évtizede egyre jobb a Balaton vízminősége” – teszi egyértelművé az MTA Balatoni Limnológiai Intézet igazgatója, G.-Tóth László. Egy másik szakértő, a szintén akadémista, a Műegyetemen is oktató Somlyódy László professzor azt mondja, a hatvanas évek óta nem volt ilyen tiszta a magyar tenger, sőt van olyan is, aki a két világháború közti időszak óta tapasztalható legjobb minőségű Balaton-vizet látja.
A képet szerencsére cseppet sem árnyalja Vörös Lajos, aki a Magyar Turizmus Zrt. nevében mondta el véleményét: a lebegő mikroszkopikus algák okoztak változást a Balatonban, de egyrészt ez a tó természetes eutrofizációjából adódik (ahogyan minden tavat, tengert hordalékkal tölt fel a belé áramló folyó, a Balaton esetében a víz felét adó Zala), másrészt télen és tavasszal most annyi csapadék esett, hogy rengeteg és tiszta víz hígítja a fenséges látványú tó vizét, harmadrészt pedig az eutrofizáció egyáltalán nem szennyezés.
Az önéletrajza szerint földrajz szakot is végzett román baloldali uniós potentátnak – szakpolitikusnak – mindemellett azt is tudnia kellene, hogy a Balaton jelenleg nem algásodik. Sőt, – mint azt a KaposPont portálnak G.-Tóth is elmondja – az elektromos vezetőképességet mutató érték is azt mutatja, a víz foszfortartalma is csökkent. G.-Tóth László persze még a bűnbakkeresés előtti időszakban (2004–06) dolgozott az Európai Bizottság háttérintézetében, figyelve az egyes tagállamok vízbiztonsági tevékenységét.
Aki szerint kicsit erős szót használtunk az „óvodista rácsodálkozással”, azok számára álljon itt a Balatonról készült űrfelvétel, amely Victor Bostinaru szerint emberi tevékenység eredménye: nos, a Balaton-térkép bal oldali, sötétebb foltja éppen az a humusz, amelyről képeket már azóta láthat, hogy létezik színes űrfotózás. Nem tegnap óta, maradjunk annyiban.
A bizonyára politikai háttérszándék nélkül dolgozott román politikusnak is szól az OECD-skála adata: 75 milligramm/liter klorofilltartalom felett még rossz lehetne a víz minősége, Keszthelynél azonban ez az érték 18-20, Tihanynál pedig 6-7 milligramm/liter. A Balaton partján évek óta nem zajlik olyan (például mezőgazdasági) tevékenység, amely egy fikarcnyi esélyt is jelenthetne a szennyezés „érdekképviselőinek”. G.-Tóth az InfoRádióban már-már attól tartott a minap, hogy „túl tiszta” lesz a víz, a halaknak pedig nem lesz mit enniük. Túlságosan nincs is agyon-lábjegyzetelve Bostinaru dolgozata; ami biztosnak tetszik, hogy 2003-nál frissebb adatokat aligha használt.
A KSH adatai szerint 2012-ben 2,7 millió belföldi és 1,7 millió külföldi vendégéjszakát vásároltak itt. Válság ide vagy oda, a belföldi vendégéjszakák száma 1,3 százalékkal, a külföldieké 4,5 százalékkal növekedett, és ezzel az „összes magyarországi belföldi vendégéjszakából 26, összes külföldi vendégéjszakából 15,3 százalékban részesedik” a Balaton.
A Vidékfejlesztési Minisztérium egyik államtitkársága felelős a víz- és környezetügyekért, ismeri a jelentést, és Somlyódy professzorhoz hasonlóan hiányolja belőle a forrásmegjelölést, a konkrétumokat. „A Balatoni Intézkedési Tervként (BIT) ismert intézkedési csomag” arra koncentrál, hogy biztosítsa „a strandok – közegészségügyi szempontból is – biztonságos vízminőségét, a vízminőség-védelmi kotrást, a nádas-rehabilitációt, az ökológiai alapú halászatot és horgásztevékenységet, valamint a közvélemény és az idegenforgalom szakszerű és hiteles tájékoztatását. (...) Ennek érdekében megvalósult a teljes körű csatornázottság, a szennyvizek legmagasabb szintű tisztítása, vagy a vízgyűjtőről való kivezetése. A Zala torkolatnál megkezdődött a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer II. ütemének kivitelezése, amely tovább javítja a Balaton vízminőségét.”
