Április és október között ülnek biciklinyeregben a legtöbben, így a legtöbb bosszúságot ekkor okozzák a bringások a közutakon közlekedőknek. Bár tény, hogy a kerékpárost is érintő baleseteknek csak felét okozzák maguk a biciklisek – egy friss közlekedésbiztonsági kampány rendőri szócsöve nyilatkozta ezt nemrégiben –, a közös közlekedési morálért még lehetne mit tenniük.
Igaz ugyan, hogy sok ostoba szabály van, amelynek a betartása, hogy úgy mondjam, nagy erőfeszítést igényelne a kerékpárral közlekedőktől. Csak két példa: 1) az autós forgalom egyenletes városi eloszlatása érdekében létesített, kereszteződésmentes piros lámpáknál gyakorlatilag alig akad kerékpáros, amelyik megáll, és hát sokszor tényleg ez a biztonságosabb 2) Kerékpárúton a bringás a gyalogosforgalmat nem akadályozhatja. De van egy-két alapvetés, amelynek már forgalomba lépéskor meg kell felelni. A kerékpározás műszaki követelményeiről van szó – ahogy az autó(zó)nak, a tömegközlekedés eszközeinek, a bringá(zó)knak is vannak ilyenjei, mégpedig az alábbiak.
A kerékpárosokra vonatkozó friss műszaki rendeletet 2013 decemberében egyszer már alaposan górcső alá vettem, akkor a közlönyben megjelent szövegformula szerint a fényforrásoknak tiszta időben 150 méterre látszaniuk kellett, ez a most hatályos szabályok alapján nem kötelező, a KRESZ-ben nem található. Ettől még a KüllőnÉlő blog melegen ajánlja, hogy a kivilágítás minden kerékpáron legyen megfelelően erős, mert az csak egy dolog, hogy a rendőr bácsi keményen megbüntetheti, akin (illetve bringáján) csak pislákol a lámpa vagy menet közben észrevétlenül ki is alszik. Ha elütik az embert, már magyarázhat – ha még tud –, hogy „de hát ott villogott a biciklim hátulján”.
