MU Színház – a kortárs tánc otthona

Végleg színház lett az egykori Lágymányosi Közösségi Ház. Egyesztendős bizonytalan működés végére tett pontot a tizennegyedik kerületi önkormányzat döntése, amelynek értelmében határozatlan időre a MU Színház Kulturális Egyesület látja el az épületben a kulturális feladatokat. Ebből az alkalomból beszélgettünk Kovács Gerzson Péterrel, a teátrum művészeti vezetőjével.„Független színház vagyunk abból a szempontból, hogy nem a főváros, a kerület vagy éppen a kultusztárca alapította az együttest – magyarázza Kovács Gerzson Péter. – Az ingatlan, amelyben játszunk, az államé, kezelői joga a tizennegyedik kerületi önkormányzaté, míg színházi célú hasznosításról egyesületünk gondoskodik. Költségvetésünket változatlanul évenként elnyerhető támogatásokból biztosítjuk. Ez az összeg, bár nem győzöm hangsúlyozni, igazán nem elég, mégis nagyobb a tavalyi évadban elnyertnél”.Az igazgató örömének adott hangot, hogy mivel teátruma már nem csupán a kultúrházban évente megújításra kerülő bérleti szerződésnek köszönhetően rendelkezik helyiséggel, újabb anyagi források előtt is megnyílik az út. Ezek előfeltétele ugyanis, hogy legalább három esztendőre biztosítsák szponzoraik számára a kapott támogatás színházi célú felhasználását. Ezt teszi lehetővé a határozatlan időre szóló szerződés.Régóta terveznek az épületen olyan átalakításokat, amelyek miatt esztétikailag és technikailag egyaránt közelebb kerülhetnek az ideális színházi környezethez. „Szükség van új öltözőkre, ugyanis jelenleg egy távoli épületszárny néhány helyisége szolgál erre a célra, ahonnan csak az előcsarnokon és a nézőtéren keresztül közelíthető meg a színpad. Az épület melletti kis udvar viszont kínálja, hogy oda a játéktérrel egy magasságba emelt, lábakon álló öltözősort építsünk. Ennek alsó része egyúttal megoldaná a díszlettárolási problémákat is” – fogalmaz a művészeti vezető, majd áttér az előcsarnok átalakításának tervére. „A hajdani szocreál ízlésben fogant teret a későbbiekben álipari környezetté alakították, amelynek következtében megannyi sötét, szűk zuggá szabdalták a fogadócsarnokot és a büfét. Fontos az embert érő első benyomás, amikor belép valahová. Ennek értelmében otthonossá, hangulatossá kívánjuk alakítani az előteret, segítve ezzel a produkciók befogadására való ráhangolódást. De egész egyszerűen kényelmessé is kell tenni látogatóink mozgását.”Arculatát tekintve a MU Színház változatlanul a kortárs táncművészet otthona marad. Ám ezzel együtt, követve a külföldi, valamint hazai együttesek munkájában jelentkező új irányvonalat, nyitni kívánnak a verbalitás felé. Zenei programjaik, amelyek az improvizáció köré szerveződtek, továbbra is fesztivál formájában jelentkeznek, azonban az egyes tematikák egy évad hosszúra duzzadnak. A továbbiakban erősíteni fogják a képzőművészet jelenlétét. Vernissage elnevezésű sorozatuk keretében havonta egy kortárs magyar alkotót látnak vendégül. A képek színpadi installáció formájában kerülnek a játéktérbe, s egy órán keresztül, vagyis a megnyitó ideje alatt lehet megtekinteni azokat. A MU színházifotó-galériája változatlanul várja az érdeklődőket, akár csak a külföldről hívott „nem udvari kortárs” – ahogyan a művészeti vezető fogalmazott – produkciók. Úgynevezett tanfolyamok segítették a műfaj iránt érdeklődőket, s az alkotókat egyaránt. „Cris Nesh, a világhírű angol tánc-fényképész tartott nálunk többnapos kurzust. Az eseményt Ross Cameron világítástervezési workshoapja előzte meg. Készülünk egy táncfilmsorozat bemutatásával, amelyet kerekasztal-beszélgetés kísérne e sajátos kifejezési forma létjogosultságáról. Nem tanfolyamok, illetve kurzusok jelentenek megoldást a képzés problémájára. Hiteles szakemberek szájából elhangzó pontos kérdések nyomán jöhetnek létre olyan munkák, amelyek egyébként nem születnének meg. Ezen a módon kívánunk foglalkozni a tánckritikával is” – fejezi be Kovács Gerzson Péter.