Brecht elidegenítés nélkül

Shakespeare vagy Brecht színdarabjainak bemutatóját kiemeltebb figyelem övezi a szakma és a közönség részéről, mint egyéb szerzőkét, főleg ha az előadás rendezője pályakezdő tehetség. A Miskolci Nemzeti Színház Theat-room stúdiójában ma este, a főiskolán most végzett Forgács Péter színreállításában nézhetik meg az érdeklődők a Jóember című produkciót. A főbb szerepekben Pásztor Edinát, Szegedi Dezsőt, Ábrahám Istvánt és Fandl Ferencet láthatjuk.Bertold Brecht, Shakespeare-hez hasonlóan „kultuszszerzőnek” számított hazánkban. Vilmos mesterre – a műfordítóknak köszönhetően – szinte nemzeti íróként tekintettek, míg Brecht saját színház-esztétikai modelljét kötelező érvényű dogmává merevítették. Talán ez lehet az oka, hogy a német alkotó műveinek bemutatóit előítéletszerű elvárások övezik.– Ezek az elvárások a hatvanas évekre, mondhatni Major Tamás időszakára voltak jellemzők – fogalmaz Forgács Péter. – Tény azonban, hogy Brecht darabjai magukon viselik a szerző színház-esztétikai kánonjának következményeit. Ilyeneknek tartja a rendező a cselekményvezetés esetleges hiányosságait, a figurák megíratlanságát, a történetek befejezetlenségét, valamint a dalbetéteket, amelyek sok esetben – az operetthez hasonlóan – megállítják a cselekményt.– A Szecsuáni jólélek története jó, az író kiváló drámai szituációkban fogalmazott, így nem is törekedtem klasszikus brechti előadás létrehozására – mondja Forgács Péter. Miskolcon a rendelkezésre álló kicsiny tér szinte kényszerítette az alkotókat, hogy drámaiságot szuggesztív színészi alakításokkal segítsék.– Nem játszom másként a szerepemet, mint egyéb szerzők esetében – világosít fel Pásztor Edina. – Tudathasadásos állapotot kell ábrázolnom, amikor a bennünk rejlő racionalitás uralja ösztönös énünket – magyarázza azzal kapcsolatban, hogy szerepe szerint egyszerre alakít férfit, illetve nőt.A nézők kézzelfogható közelsége a színésznőt inspirálja, míg a rendező nyugtalan, vajon produkciójuk leköti-e majd a fiatalokból álló közönség figyelmét.