A halál értelméről

Krzysztof Zanussi új filmjének címe: Az élet mint nemi úton terjedő halálos betegség – s ez bizonyos mértékig félrevezető. Groteszk, tragikomédia képzetét kelti bennünk, miközben „halálosan” komoly létfilozófiai filmdráma élményében részesülhet a néző. A filmet a X. Európa Filmhét múlt heti nyitóelőadásaként mutatták be, s az ünnepélyes vetítésen maga Zanussi is megjelent a szemle díszvendégeként. A film bevezető képi futamainak meglepő volta még semmiféle iróniát nem sugall. A néző egy középkori legenda kellős közepébe csöppen, amelyből megtudhatja: nem a halál életünk legszörnyűbb élménye. Ha fölkészülten lépünk át a túlvilág dimenzióiba, boldogság várhat ránk. S aztán hirtelen kiderül: a jelenet valójában film a filmben, egy középkori történet forgatásán vagyunk. A mű valódi helyszíne napjaink Lengyelországa. Színre lép Zanussi filmjének valódi főhőse, a zseniális orvos, aki ügyeletesi szerepet vállalt a film forgatásán (szerepét Zbigniew Zapasiewitz alakítja). Az orvos, bármennyire is hessegetné magától a kegyes hangulatokat, az élet és a halál értelméről szóló középkori film aurájába kerül. Ami azért is természetes, mert tudja magáról, hogy halálos beteg. Attól kezdve, hogy az orvos a létért folytatott hősies küzdelmének tanúivá válunk, a film bonyolódik. A főhősben a racionalizmus küzd a misztikus élményekkel. Ez utóbbiak hatása alól egyre kevésbé tudja kivonni magát, s éppen halálának pillanatában válik számára bizonyossággá, hogy az a másik élet a túlvilágon mégiscsak létezik.Aki látta Zanussi Spirál című, rokon tematikájú filmjét, az emlékezhet arra, hogy a lengyel filmművészet középnemzedékének képviselője mily szuggesztív képsorokban képes ábrázolni a hétköznapokat, a valóság tárgyait. Különös kameraállások, közelbe hozott arcok, az ultramodern varsói új épületek és a hetvenes évekbeli panelházak, az óriási irodabelsők és a rendetlen, a legkevésbé sem otthonos minilakás kontrasztja már-már valószerűtlen. Érzékelteti azt is, hogyan távolodik el az orvos a földi léttől, amelyet egyébként sem szeretett különösebben. S ebbe az imaginárius szintre emelkedett világba, ahol hősünk haldoklik, természetes vendégként érkezik a mennyből ama középkori szerzetes, akinek jelenlététől hősünk a nem túl szívderítő élet fináléjában megtalálja a halál értelmét.