Az évszázad vándora

Bárány Tamás drámát írt századunk tragikus sorsú magyar írójáról, Márai Sándorról Az évszázad vándora címmel. A színmű vezérfonala: Márait a történelem arra kényszerítette, hogy többször cseréljen, miközben szíve szerint mindig Kassán élt volna.Mi késztette önt arra, hogy drámát írjon Márairól?– 2000. április 11-én volt születésének századik évfordulója. A Kassai Magyar Színház a művészeti akadémiához fordult: hirdessen meghívásos pályázatot Márai Sándorról szóló jubileumi drámára. Úgy tervezték, hogy idén, decemberben mutatják be a műveket, ám a színház felújítási munkálatai miatt ez a premier csak 2001 novemberében lesz. Háromnapos tépelődés után úgy döntöttem: nem tudom kitapintanti Márai életében a drámai fordulópontokat. Ám amikor idén megjelent a novelláim gyűjteménye egy Márai-elbeszéléssel, Gyurkovics Tibor és Szakonyi Károly fölkért: pályázaton kívül írjak egy Márai-színművet. Korábban a saját elbeszélésem „zavarhatott”: ugyanabból az anyagból egyszerre nem lehet két műfajban is alkotni. Októberben igent mondtam a fölkérésre. Egy hónapot kaptam, néhány nappal a végső határidő előtt elkészültem a művel.– A cím, Az évszázad vándora árulkodó. Márai Kassán született, ám élete kétharmadát külhonban töltötte. Tizenkilenc évesen elhagyta hazáját, 1928-ban hazatért, hogy aztán 1946-ban végleg távozzék. Drámám első felvonása a párizsi emigrációban játszódik. Onnan hazahozta az anyanyelv és a magyar olvasók iránti vágy. A második felvonás helyszíne az 1952-es Nápoly, majd Posillipó. 1946-ban Márai ráébred: a kommunizmusba tartó Magyarországon semmi keresnivalója. Emigrál Svájcba, Olaszországba. Újra rátör a honvágy, ám a hazai viszonyokról olyan szörnyűségeket hall, hogy ráébred: ki kell vándorolnia Amerikába. A harmadik felvonás: 1986-ban, a felesége, Lola asszony halála után, Márai öngyilkossága előtt három esztendővel vagyunk. Búcsúzik attól az embertől, aki elviselhetővé tudta tenni a hazátlanságát, és – világok vándora – elbúcsúzik az élettől is.