Kulturális örökségünk ápolása nemcsak megőrzést, hanem alkotást is jelent. Mozgóképkultúránk közügy, amely kettős feladatot ró ránk: meg kell őriznünk a múlt század filmkincsét, ugyanakkor biztosítanunk kell a lehetőséget az új alkotások megszületéséhez – mondta Halász János, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára a Magyar film a rendszerváltozás után című konferencia megnyitóján Debrecenben.
A konferencia három napja alatt a 80-as és 90-es évek filmtermésének történeti áttekintésére, a 90-es évek új irányzatainak feldolgozására, az utóbbi évtized magyar filmjeinek történelem- és társadalomképére, illetve kiemelten a filmes intézmények átalakulására koncentrálnak a filmszakma képviselői.
Ez utóbbi témákat különösen aktuálissá teszi, hogy a magyar filmezés jogi háttere pillanatnyilag tisztázatlan, ugyanis egyáltalán nincs filmtörvény. Erről szólva Halász János elmondta: reményei szerint az év végére a parlament elé kerülhet a törvény szakmával is egyeztetett szövege. Addig is a minisztérium arra törekszik, hogy a filmes szakmával közösen nyilatkozatot fogalmazzon meg, ami a filmkészítés alapvető feltételrendszerét megfogalmazza.
A Magyar Filmművészeti Szövetség képviseletében Grunwalsky Ferenc elmondta: a készülő közös dokumentumban szeretnének kitérni a filmkészítés finanszírozási kérdéseire. Véleményük szerint a jövőben a forrásokat GDP-hez kötötten kellene meghatározni, ami azt jelentené, hogy az éves hazai össztermék hat ezrelékét fordítanák filmkészítésre a jövőben. Az idei évről szólva a neves rendező-operatőr úgy nyilatkozott, hogy a rendelkezésre álló mintegy 900 millió forintos forráshoz legalább 600–900 millió forintos többletforrást kellene hozzárendelni. Ezt az teszi szükségessé, hogy jelenleg pénz hiányában egyetlen egy film sem forog, miközben 2,5 milliárd forintos összköltségvetéssel 85 forgatókönyv vár megvalósításra.
origo.hu
A következő három évre szóló bérmegállapodás is azt jelzi, hogy középtávon is javul a tervezhetőség a gazdaságban
