A hétvége nem A Hét vége

Édes néném, két hete Salgováczné (a földszintről) azzal kopogtatott be, hogy vége a hétnek.
– Vasárnap lévén, kedves aszszonyom, ez nem bír hírértékkel – próbálkoztam rövidre zárni diskurzusunkat a vén pletykafészekkel. Bizakodtam, mivel nem traktált elmaradhatatlan túrós buktájával.
– Félreért, szerkesztő úr – lepett meg a közös képviselő –, A Hét című tévéműsorról beszélek.
Mégiscsak lehet újságírói szimat, még nekem is, hiszen nem dőltem be Salgováczné rémhírének. Szerencsémre.
Szerencsére múlt vasárnap ismét jelentkezett megszokott időben a megszokott formában A Hét. Habár a dolog valóban necces volt kissé, ugyanis hét közben fejek hullottak az m1 éléről. Ez a pillanatnyilag kormányon lévők részéről elfogultnak bélyegzett műsor valahogy bírja magát. Valahogy kicsúszott a hatalmasok mancsából. Egyelőre…
Édes néném, tudom én, miért billogozták meg ezt a közéleti magazint: mert korrekt és nem balra zárt. Hát ez szúrja az elvtársak szemét. Lássuk, pontosan mi is?
A kezdő anyag az ügynököket meg a jelenlegi főügynököt vizsgáló parlamenti bizottságokról szólt. Az első szeptember közepéig, majd amennyiben kell, akármeddig kutakodhat, míg az utóbbi, a pilla¤natnyilag miniszterelnök múltját feltáró, csupán augusztusig. Tudom én, édes néném, miért augusztusig és nem tovább, mert D–209-ről már tudjuk, hogy D–209 volt. Kiugrasztották a zsákból a cicát, s nem kívánják, hogy megszemléljük a zsák további foltjait. Érthető, nyáron a készenléti rendőröknek is jár a szabadság.
Második anyag: a földtörvény módosítása. Az érintettek úgy látják, a családi gazdaságok rovására, a gazdasági táraságok javára e lázas intézkedés. Németh Imre szakminiszter szerint a földet művelő ember, a termelő áll az első helyen. Akkor bizonyosan az a nyavalyás bank (MFB) a hunyó, ők nem fogadják el kizárólag a földet a kölcsön fedezetéül. Eddig elfogadták. Ötven napja nem. Édes néném, hiszed vagy sem, értem ezt is. A hármas főcsoportfőnökség kormányának mindenekelőtt való küldetése az EU-tagországoknak sorába terelni hazánkat. Ezért semmilyen ár nem drága. Ha már úgyis uniós tagok leszünk, mi a francnak lenne éppen a föld magyar kézen, legyen az is az unióé!
Harmadik anyag: az alkalmazottak minimálbérének adómentessé tétele. Ez körülbelül kétszázezer embert érint, vagyis a lakosság egyötödét. A szintén minimálbért kereső vállalkozókra a törvény nem vonatkozik, holott kizárólag az imbecillisek nincsenek tisztában azzal, hogy ez a csoport nem a kulákokat, feketézőket, burzsujokat foglalja magában, hanem a rendszerváltozás óta kényszervállalkozókká letteket. Burány Sándor azzal érvelt, hogy a vállalkozók egy csomó dolgot leírhatnak költség címén. Ez igaz, így nem marad más, csak az áfa, a tb, az egészségügyi hozzájárulás, a helyi adó, a kamarai tagdíj, a személyi jövedelemadó, a nyugdíjjárulékok és a többi… Az alkalmazottaktól ennél kevesebb tételnek megfelelő összeget vonnak le. Az adómentességért cserében (figyelem!) csökken az igénybe vehető családi adókedvezmény. Édes néném, ezek az egykori káder elvtársak ugyan honnan az ördögből tudnák, mit jelent ma Magyarországon ötvenezerből megélni? Ők eltengődnek a rendszerváltozáskor magánosított egykori közvagyonból, amelyet annak előtte ők kezeltek. Én inkább hiszek a nagycsaládosoknak, akik becsapva érzik magukat. Talán ezért hittem-hiszek Orbán Viktornak, mivel ő is nagycsaládos.
Negyedik anyag: Keller László huszonhárommillió aktív romániai munkavállalótól féltette hazánkat az Orbán–Nastase megállapodás aláírását követően. Horn Gyula huszonegymilliót emlegetett, akik élvezhetik a magyar kedvezményt. Kovács László azt ígérte, a választások után áramlik majd hozzánk ez a sok-sok millió munkára éhes ember. Vasárnapig 180 (!) magyarigazolvánnyal rendelkező dolgoskezű jött hazánkba. Kiss Péter szerint azért, mert a gyakorlatban mindössze ennyien feleltek meg a szigorú feltételeknek. Édes néném, ezek szerint amikor ők módosítják majd a megállapodást, lazítanak a szigorú feltételeken? De hiszen akkor tényleg jöhetnek húszegynéhánymillióan, akiktől az (ellen-) kampány időszakában óvtak minket a szocik.
Ötödik és egyben utolsó anyag: a Magyar Állandó Értekezlet (Máért). Az értekezlet elődjének számító magyar–magyar csúcsot 1996-ban tartották, azóta azokat a határon túli magyar szervezeteket hívták meg, amelyek parlamenti képviselettel rendelkeztek-rendelkeznek abban az országban, amelynek állampolgárai. A pillanatnyilag kormányzók fordítottak ezen a dolgon is. Most tágítottak a meghívottak körén – így esett ki Tőkés László. Édes néném, tudod, kiknek küldték szét a meghívókat szerintem? Hát azoknak, akik már átestek D–209 szigorú átvilágításán. D–209 kizárólag tízmillió magyar pillanatnyi miniszterelnöke, a többit még nem ismeri elég alaposan, ők tehát gyanúsak.
Édes néném, a jövő átmenetileg véget ért. Kísértet járja be Magyarországot, a letűnt rendszer kísértete. A Hét után pedig újra Top Show. A mára levitézlett, egykor közepes csillagok színvonal alatti produkciója következett.