Változó arculat változó arcokkal

Édes néném, a Ragáts-csomag olyan pocakos, hogy nyugodt lelkiismerettel hívhatjuk puttonynak. E cseppet sem ünnepi puttonyból került a képernyőre, virgács gyanánt, az arculatterv. Azért virgács gyanánt, mert ennek megnyilvánulásait látni a legtöbbet, s e látvány úgy hasogatja a szemet, akár Mikulás bátyó nevelőeszköze alfelünket. Pedig rajta volt a szakértő televíziós kormányzat az ügyön, hogy a legprofibb jelöltet válassza. Ezért nem lacafacáztak sokat, felkérték azt a grafikai céget, amelyik elintézte az RTL Klubot. Most legalább tudod, miért olyan a köztévé, mintha harmadik kereskedelmi csatorna lenne. Azért azt a céget, amelyiket, mert úgy fondorkodtak: azoknál rutinosabbat nem találni kis hazánkban. Hát nem is kerestek. Nagy buzgalmukban arról elfeledkeztek, hogy az egykori m1 arculata nemzetközi elismerésben részesült. Vagyis az azt megalkotók nyilván nem bírnak gyakorlattal. Na jó, ha bírnak is, változtatni kell! Tehát nem tették közzé a pályázatot, helyette felkérték az RTL-t egyénítő művészeket. Tökéletesen megértem a Magyar Grafikai Stúdiók Egyesületét, amiért nyílt levélben fordult lapunkhoz, hogy bár helyre már nem üthetik, legalább megismertessék országgal, világgal a csorbát.
Édes néném, igazán korrekt az mtv ügyvezetése, nem rugdalta ki a képernyőseit. Áthívott egy csomó embert a kereskedelmi televíziókból, s a feleslegessé vált riportereit, bemondóit, hírolvasóit, műsorvezetőit az addigihoz képest más, hálás feladattal jutalmazta. Kerültek a körzeti híradóba, új, vélhetőleg senki által sem nézett vasárnap délelőtti produkcióba, meg a biztosan senki által nem nézett m2 vasárnapi, késő esti sávjába, szóval csupa irigylésre méltó helyzetbe. Mert hát azt mondhatta magában az ügyvezetés: mi csak ügyvezetés vagyunk, átmeneti kormányzat, majd kinevezik végre az elnököt, amikor az ellenzék nem tesz keresztbe, azután az elnök majd kirugdalja azokat, akik neki nem kellenek. Így ugyebár felszabadul annyi pénz, amennyiből egy, maximum két kereskedelmis sztárt áthívhat többmilliós havi fizetésért. De mi a baj azokkal, akik pechjükre a polgári kormány alatt kerültek képernyőre? Úgy jártak, mint azok, akik kiültek bizonyos tribünökre. Mert édes néném, ezek a ki nem rekesztő ügyvezetők efféleképp okoskodnak: ezek az arcok az előző kormányzathoz kötődnek, vagyis amennyiben hagyjuk őket, a lakosság nem látja a változásokat, márpedig annak a résznek, amely ránk voksolt, látnia kell, hogy mi tartjuk a szavunkat, betartjuk ígéreteinket, vagyis menjenek a régi arcok. Függetlenül attól, melyiküknek milyen a politikai meggyőződése. Bűnük az, hogy tették a dolgukat, vesztükre a polgári kormány alatt.