Magyar, kultúra és Nap – Levél Cseh Tamásnak

Hogy a születésnapod egybeesik a Magyar Kultúra Napjával, az oly természetes, mint egy üveg rozé a pajtában, koncert után. Vagy mint esetünkben a levél forma, ami egyszerre lehet személyes és publikus.

Drága Tamás!

Hogy a születésnapod egybeesik a Magyar Kultúra Napjával, az oly természetes, mint egy üveg rozé a pajtában, koncert után. Vagy mint esetünkben a levél forma, ami egyszerre lehet személyes és publikus.

Azóta meg az történt, hogy magyarok még vannak, kultúra is, bár egyre kevesebb rá az igény és a pénz, a Nap viszont töretlen lelkesedéssel süt le ránk. Kortárs magyar költőket viszont alig olvasnak a magyarok és himnuszokat se hallgatnak gyakran. Pedig hát magyar, kultúra, nap, Kölcsey, Himnusz, tudod. Önjelölt új himnuszíró idióta persze akad mindig, de ezzel most nem zaklatnálak. Ugyanakkor kortárs magyar költőket olvasni jó. Itt van mindjárt Németh István Péter, nem tudom találkoztatok-e annak idején. Szép, szelíd ember, az a fajta, akiből úgy ragyog a jóság, hogy másnak is jut belőle bőven, biztosan láttad, ahogy bicajozik Tapolcán. Annak a tájnak, géniusznak a költője, amit úgy szeretünk mindannyian, Balaton, Badacsony, Káli-medence, Tapolcai-medence, tanúhegyek. A forma és a lélek művésze egyszerre. Nekem többek között ő jut eszembe, ha már magyar, kultúra és Nap. Ilyeneket ír a kéklő dunántúli irkába, figyelj:

Borfejtés, 1976

Hóban a hegy, sűrű erdő és a selyemfüvű tisztás.
A klastromnál árva borókán pálosi kámzsa,
Szűzi fehér legalábbis. Bornak temploma pincénk,
Pántos az ajtónk, tárva Fonyódra, a tóra lelátunk.
Édesapámmal fejtjük az újbort. Mintha csak orvos
Volna, a hordók barna falán oly mód kopog éppen.
Összeköt orgonapálcát meg slaugot rafiával
S szívja a kármentőbe a tiszta italt. Csak a seprő
Ül meg, fínom iszap gugyinak, majd főzeti üstön.
Más hordóra fel : illik a tőtike csőre a likba,
Merjük a kénszagú öthektósba az egyre aranylóbb
Bort, amiből Luca-napra merítek üvegpoharammal.
Hogy nevet édesapám, mert pincei kréta kezemben,
S mint táblára diák épp': verseket írok a dongán.

Íze, illata milyen? Jó, mi? Ez a magyar kultúra mindennapja. Németh István Péternek az a kötete, amiben ez a szépség olvasható, 200 példányban jelent meg, miközben konzumidióták milliói tapadnak képernyőre, simogatós telefonra és fészbúkon írják nekik a vészforgatókönyvet, amit nem értenek. 1976. Kígyózó sorok Nagy Lászlóért, Pilinszkyért, versekért. Magyarért, kultúráért, napfényért.

Aztán itt vannak ezek a himnuszok. Somogyi Győzőéknél voltunk hivatalosak vacsorára a minap, kakasra, rackára. Világosság lengte be a házat, minden értelemben. Győző gyönyörű képei a falakon és a tiszta érzelem-értelem a terített asztal melletti beszélgetésben. Csodákról is esett szó, melyek vannak. Eképp lettek új barátaink Kovács Endréék. Nem tudom, Ti ismertétek-e egymást. Ha nem, elmondom, hogy Bandi (1947-es) fotográfus, Lausanne-ban és Genfben is élt, de most már jó ideje Alsóörsön. Pompás könyveket kaptam tőle, az egyiknek az a címe, hogy Hit és látás, a másiknak az, hogy A templom. Fényképeket látok bennük, Istenem, milyen szépeket. Az övéit.

Elképesztő, hogy mikbe akad bele az ember Tamás. Ajándékok tömege az élet, Te aztán tudtad ezt remekül, mint Lee Van Cleef.


No, aztán a Bandi küldött egy cd-t is postán, nyilván úgy gondolta, jó lesz ez nekem. Az lett. A címe Creatio, játszik a Sator Quartet, Gyermán Júlia, Heidl György, Kovács Zoltán, Szakács Viktória. Énekel Bognár Szivi és Lovasi András, bizony. Miről is van szó?

Azt olvasom, hogy 386 novemberében egy rendkívüli intellektuális képességekkel rendelkező ifjú, a későbbi Szent Ágoston, barátaival, tanítványaival és édesanyjával, Mónikával beszélgetett egy Milánó melletti villában. Szentháromsággal kapcsolatos, filozófiai szakkifejezésekkel tűzdelt fejtegetésébe beleszőtte a milánói Ambrus püspök himnuszainak néhány kifejezését is. A pogány bölcseletben jártas barátok nem, de a képzetlen keresztény Mónika azonnal felismerte a mélyen emlékezetébe vésett szavakat, és ráeszmélve hitére, örömmel szavalta a püspökünk költeményét: HÁROMSÁG, SEGÍTSD AZT, KI KÉR.

Heidl György zenéje olyan Tamás, hogy csak kucorogsz a fotelben és boldog vagy, feltétlenül.

Mint amikor Téged hallgatlak, mint most is.


Jelentem tisztelettel, a dalok jól vannak, még mindig rólunk szólnak, a fene se tudja, jó ez, vagy sem. A tesód, a Géza a Thália Színházat igazgatja mindjárt és még képzeld el, a Mikroszkópot is, legalább vicces lesz az is. Egy igazi Sas nem kapkod legyek után. A haza is egyben van, Orbán Viktor a miniszterelnök, kard van a kezében. Ez se baj, ugye?

Jelentem továbbá, hogy Éva csodálatos, néha lábai elé járulok, ahogyan az fejedelemasszonyok esetében szokásos, a Boriska úgy néz ki, mint Brigitte Bardot fénykorában, Saint Tropezben, az András pedig már nem csak fest, de énekel is, ahogyan ez várható volt. Mert a tehetség olyan, mint a polip, mindenfelé nyújtogatja a csápokat. Megnyugtatásodra közlöm, hogy nem csehtamásos, a saját útját járja, de azért Te is ott vagy, nyomokban. Amiket hagyunk magunk után.

Na semmi gáz, csak eszembe jutottál, Cseh Tamás. A Magyar Kultúra Napján.

Kultúra-napi beszélgetés, galéria és videó a Cseh Tamás-archívumról itt.