Amerikai pite: A találkozó
És íme, az Amerikai pite csapata számára elérkezett a 13 éves osztálytalálkozó, merthogy az 1999-es első rész óta ennyi idő telt el, s valahogy ideologizálni kell az új epizód születését. A három hivatalos mozifilm és a brandhez lazán kapcsolódó négy további videofilm után a Universal Pictures még egy utolsó (?) alkalommal nekilendül, hogy pénzt fialjon a sorozat ismertségéből. Az időutazás olyan szempontból tanulságos, hogy láthatjuk, ennyi idő alatt ki milyen messzire vitte a szépreményű gimikalandok után. Sean William Scott és Alyson Hannigan (utóbbi elsősorban az Így jártam anyátokkal révén) mutathat fel a társaságból talán a legtöbbet, de senki nem vált korosztálya világsztárjává, vagy koronázatlan királyává. Az Amerikai pite: A találkozóban a nagy újratalálkozás és a régi poénok felelevenítése mellet azért jut egy kis idő egy ismételt szüzességelvesztő projektre is. Az eddigi forgatókönyvíró Adam Herz beült a produceri székbe, míg a rendezést egy olyan páros kapta, aki körülbelül egykorú a még mindig fiatal szereplőkkel.
Csak a szél
Az idei Berlinale idején már többször cikkeztünk róla, hogy a versenyprogramban szereplő Csak a szél, Fliegauf Benedek új mozija milyen fogadtatásban részesült az ’A’ kategóriás seregszemlén. A végül a zsűri nagydíját elnyert alkotást a romagyilkosságok ihlették, ám nem a történések pontos feldolgozása, hanem fiktív rendezői reflexió a tragédiákra. A film producere, Mécs Mónika interjút adott az MNO-nak.
Egy élethazugság anatómiája − Együtt az ég alatt
A kezdeti percekben mintha egy reklámfilmbe csöppennénk bele: Martha tanár, férje, Paul, a doktoriját zárja. Szerelmük idilli, konfliktusmentes, vidám baráti társasággal körülvéve. A fiatal párt új állás is várja a napfényes Marseille-ben. Paul utazik előbb, de többé nem jelentkezik: minden előjel nélkül öngyilkos lesz. Andrzej Wajda tanítványa, Jan Schomburg filmje az élethazugságot járja körbe anélkül, hogy bármit is szájba rágna a nézőnek: Martha négy éven keresztül szerette úgy az „álomférjet”, hogy az kettős életet élt. A halál és az álomvilágot megsemmisítő csalódás alapjaiban rázza meg Marthát, az első jöttmentnek odadobná magát. Bár még innen lehetne csak igazán fokozni a tragédiáját, Schomburg megkíméli a nézőt: Alexander személyében Martha ha nem is problémáktól mentes, de nagyvonalú férfit talál, aki nem él vissza a helyzettel. Meglehet, művészfilmben már-már közhelyes megoldás volna a főhőst végleg a sárba taposni, Schomburg azonban más közhelyeket, falvédőre illő „igazságokat” is elkerül. A debütáló rendező szerint Hegel bölcsessége – a történelemben minden legalább egyszer megismétli magát – jól hangzik, de nagyon félrevezető, míg Shakespeare szép sorai − a szerelem nem az Idő bolondja – ma is megállják a helyüket. Van lehetőség a kiút megtalálására: ezzel a reménnyel kecsegtet didaktika nélkül az Együtt az ég alatt. Egy okos, letisztult film mindazoknak, akiknek a szerelem több a phenil-etil-amin részegítő hatásánál.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!