Örkény, a magyar képregényhős

A Facebookon talált egymásra két grafikus, akiknek köszönhetően Örkény szelleme képregénykockákba költözött.

A száz éve született író előtt Facebook-profil tiszteleg, és a groteszk világhírű mestere online is gyűjti a rajongókat: ezt bizonyítja a négyezernél is több lájk az író portréja mellett. Itt osztotta meg tavaly egyik Örkény-képregényét Remsei-Kovács Nóra tervezőgrafikus, aki gimnazista kora óta rajongója az egyperceseknek. Néhány „provokatívabbat” ki is ragasztott annak idején az osztály faliújságjára, amit az egyik tanár le is akart szedetni a közoktatás legnagyobb dicsőségére. Végül az író neve csak meggyőzte a felbőszült tanerőt, Nóra pedig azóta is szereti Örkény prózáját.

De vissza a jelenbe: kiderült, hogy egy másik, szintén az író Facebook-oldalát látogató grafikus is nagy Örkény-rajongó. Jáger Attiláról van szó, aki nem mellesleg tagja a Magyar Képregény Akadémiának is. Elkezdett érlelődni tehát az egyperceseket képregényekbe álmodó közös projekt. A történet másik szála egészen a MOME-ig csavarodik. Itt, vagyis a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen egyesítette erőit Göttler Anna, Zsupponits Anett, Murányi Kata és Tornyánszki Éva. Ebből lett a Kultúrgorilla névre hallgató ön- és közsegítő kulturális szervezőcsapat.

A kulturális menedzseléssel foglalkozó csapat előszeretettel vág bele közösségi események szervezésébe. Rögtön említhető például a főváros sokszínű emlékeit frappánsan előcsalogató Budapest100 programsorozat, amelyhez a Kultúrgorilla tagjai is kötődnek. És hogy ez a bekezdés se maradjon Mark Zuckenberg életművének említése nélkül: a kultúrgorillák is a Facebookon létesítettek virtuális bázist maguknak. Lazán szervezett informális csoport az övék, a rendezvényszervezés terén pedig olyan nem éppen mélykapitalista értékeknek szánnak szerepet, mint az önkéntesség és az összefogás.

A sokat emlegetett „alulról történő szervezkedésnek” szép példája a két grafikus által kezdeményezett kiállítás is, ahol az említett grafikusok mellett Vincze Nóra és Tebeli Szabolcs munkái láthatók. Mi is foglalkoztunk már korábban az egyre népszerűbb közösségi szponzoráció témájával, amikor például egy művészeti projekt megvalósítására a „közönség” maga dobja össze a támogatást az ilyen célra létrehozott közösségi oldalak valamelyikén. Az egyik ilyen hazai oldalon találkozott a kultúrgorillás Göttler Anna rendhagyó Örkény-kiállítás ötletével.

Az együttgondolkodás és a közös munka gyümölcsözőnek bizonyult: erről legkorábban április 11-én, szerda este lehetett meggyőződni a Peer Krisztián költő által levezényelt megnyitón. A már emlegetett összefogás mellett persze a nyomtatás vaskosabb és a ragasztószalag – nem annyira combos – költségei is fontos szerepet játszottak az ötlet megvalósításában, de a történetben talán az a legszebb, hogy kiderült: a lelkesedés mágiája mégiscsak képes hatni. A közösségi alkotótérként is működő Fogasház nagyvonalúan felajánlotta a helyet, a fotókönyvek nyomtatására szakosodott CEWE cég pedig ingyen vállalta a képek kinyomtatását, és még csak reklámlehetőséget sem kért érte cserébe.

Jó lenne azt mondani, hogy a történet önmagáért beszél, és felesleges is moralizáló tanulságot biggyeszteni a cikk végére, de azért nem árt talán idézni Göttler Annát, aki szerint nem szabad elkeseredni akkor sem, ha nem áll rendelkezésre állami támogatás. Keresni kell a megoldásokat, például egy olyan médiumot, amelyen keresztül meg lehet szólítani a kultúra fiatalabb fogyasztóit is. Szerinte a képregényes Örkény-kiállításhoz hasonló rendezvények célközönsége nem feltétlenül esik egybe azokkal, akiket a hivatalos Örkény-év programjai kívánnak megszólítani. Persze a legjobb az lenne, ha ez a különbség kevésbé lenne érezhető. Mi ehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy milyen jó volna, ha a kiállítást ismét láthatnánk felbukkanni az Örkény-szigetek valamelyikén.