Titanic: az elsüllyedt optimizmus

Száz éve süllyedt el a Titanic, és vele együtt az illúzió is. Nem ez volt a világ legnagyobb hajókatasztrófája, mégis ezer tanulság teszi az egyik legfontosabbá. A centenáriumról kiállítás is megemlékezik.

Nem dolgoztam hiába – gondolhatná James Cameron alanyi sikerfilmguru – aki lassan a Titanic-szakértő titulust is odabiggyesztheti a névjegyére –, ha fülébe jutna, hogy április 13-án Réthelyi Miklós miniszter őt idézte a Titanic 100 című kiállítás megnyitóján. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium első embere Cameron következő kijelentésével adott ugyanis hangsúlyt a baleset korszakos jelentőségének: a Titanic elsüllyedése hirtelen kipukkasztotta az optimizmus szappanbuborékát.

És valóban: a kor technikai vívmányaival alaposan megpakolt Olympic-osztályú utasszállító fedélzetén készült képek, valamint a hajó után maradt tárgyi emlékek alapján a ma embere előtt egy olyan kor dereng fel, amely nemcsak határtalan lelkesedésével kérkedett, de odafigyelt minden apró részletre, és az ízlést gyakran a praktikum elé helyezte. Amikor még tényleg az örökkévalóságnak szánták az eszközöket, és azt sem tartották túlzásnak, hogy az edzőtermi enteriőr vagy akár a lépcsőkorlátok is szecessziós bőséggel legyenek díszítve.

A Titanic 100 címet viselő kiállítás látogatója maga is meggyőződhet a fentebb elmondottakról, hiszen csaknem 130 eredeti tárgy és dokumentum mesél a világ leghíresebb hajójának építéséről, első és egyben utolsó útjáról, és persze magáról a katasztrófáról. A ráhangolódást segíti, hogy a Stern Stúdió és a Mid Atlantic Films jóvoltából a Magyarországon forgatott Titanic című televíziós sorozat díszleteit és kellékeit felhasználva megelevenedik a tragikus sorsú hajó sétafedélzetének egy részlete.

A falakon pedig szabatosan összefoglalt információk adnak többletinformációt az utasok és a személyzet életéről,
kiemelve az érdekesebb élettörténeteket is.

Fotó: Béres Attila

Nem csak hazai, hanem nemzetközi viszonylatban is kuriózum a kiállítás, hiszen olyan eredeti tárgyakat is felvonultat, amik eddig még nem kerültek a nagyközönség elé. A tárlaton a Titanicról származó tárgyak mellett olyan elemek is láthatók, amelyek a hajó részére készültek, de nem építették be őket. A korhű hangulatot emellett olyan eredi tárgyak – például az ízlés étkészletek – szavatolják, amelyek a testvérhajóról, a Titanic-kal szinte teljesen megegyező Olympicról származnak. Számos műszaki eszköz megcsodálható, a falakon pedig szabatosan összefoglalt információk adnak többletinformációt az utasok és a személyzet életéről, kiemelve az érdekesebb élettörténeteket is.

A kiállításon az is kiderül, hogy a marketingipar már akkor ráúszott a kiemelt eseményekre, erről tanúskodik például a Titanic képével díszített csokoládés dobozka. A kiállítás egyébként demokratikus elszántsággal igyekszik teljes keresztmetszetet adni, így nem csak a leggazdagabbak pazar környezetét idézi meg, hanem bepillantást enged a harmadosztály életébe is, ami nem is volt annyira szerény, hiszen a hajó az otthon megszokottnál nagyobb kényelmet biztosított mindenkinek.

Gyilkol a délibáb

Erről még a megnyitón értesülhetett a hallgatóság több alapvető tény társaságában. Nincs ugyan tengerünk, de legalább a Nemzeti Erőforrás Minisztérium eldicsekedhet egy rendkívül felkészült hajózástörténeti szakemberrel. Dr. Balogh Tamás, aki főállásban a NEMFI főosztályvezetője, gyakran adja szakértelmét a témába vágó kiállításokhoz. Nem mellesleg pedig egy veterán biztosítási ügynökbe oltott stand up komikus profizmusával és lendületével volt képes összefoglalni a megnyitón – nagyjából tíz percben – nemcsak a Titanic krónikáját, hanem egy másik kulcsszerephez jutó hajó, a Carpathia sztoriját is.

Mivel a Titanic sorsáról bőven áll rendelkezésre információ a világhálón, Balogh előadásából talán azt a kérdést érdemes kiemelni a centenárium kapcsán, amit sokan feltettek már: hogyan történhetett meg ilyen banális baleset? Hogyan sikerült a nagy vízen épp egy kósza jéghegybe belefutni? Balogh felvázolt egy elméletet, ami mostanra vált egyre elfogadottabbá, többek között harmincnyolcezer hajónapló tüzetes átvizsgálása alapján. Eszerint a tengerfelszíni délibáb jelensége is szerepet játszhatott a tragikus végkifejletben. A különböző hőmérsékletű tengeri áramlatok találkozása azt eredményezheti, hogy a tengerszint a valóságosnál több méterrel magasabban látható a hajókról. A jéghegy sötét tömbje elvileg kitakarja a csillagos égbolt egy részét, de a délibáb hatására ez nem mindig észlelhető időben.

A Carpathia gőzös Fiume és New York között szállított utasokat, a hajón nem kevés kivándorló is utazott. A sokat említett kitántorgó magyarok milliós tömegéből is számosan a Carpathia fedélzetéről látták meg először a Szabadság-szobrot. A hajó kapitánya, Arthur Henry Rostron csak három hónapja töltötte be a posztot, amikor a Titanic katasztrófája bekövetkezett, viszont hét éves kora óta járta a tengereket, így nem volt szégyellni valója a híres hajó parancsnokával, Smith kapitánnyal szemben sem, aki egyébként igazi vén tengeri medvének számított. A Carpathia volt az a hajó, ami a segélykérő üzenet hatására rögtön a helyszínre sietett. A mentési akcióból egy magyar orvos, Dr. Lengyel Árpád is alaposan kivette a részét, és bátor helytállásáért valóságos hősként ünnepelték világszerte. A tragédia egész életére kihatott.

Egy magyar, akit csodált az egész világ

A Titanic 100 kiállításon Dr. Lengyel Árpádra is emlékeztek. A neki kijáró méltó megemlékezéshez egy frissen megjelent, szép kiadású és alaposan megírt kötet is hozzájárul. „A Titanic árnyékában – egy magyar orvos élete” című könyvet a neves orvos unokája, dr. Reich Márta mutatta be, a vele készült videóriportot itt nézhetik meg. A Balogh Tamással közösen írt munka egyfelől áttekinti annak az orvosnak az életét, akinek neve a huszadik század elején legalább annyira ismert volt, mint Semmelweis Ignácé, másfelől orvostörténeti szempontból, valamint a két hajó történetének ismertetése terén is számos érdekességet kínál. Az Amerikát is megjárt embermentő alakja a második világháború után sajnálatos módon háttérbe szorult, és csak a Titanic roncsainak ’85-ös megtalálása után kezdték ismét emlegetni.

Pedig Lengyel nem csak a Titanic kapcsán érdemel figyelmet. A mai BKV elődjének orvosaként, illetve az első Budapesti Önkéntes Mentőegylet munkatársaként is nevet szerzett magának. A Carpathia fedélzetére egy angol nyelvű hirdetés alapján került, hiszen a sok magyar kivándorló miatt szükség volt magyar anyanyelvű orvosra is. Lengyel tapasztalatszerzési és nyelvgyakorlási lehetőséget látott a kalandban, nem sejthette, hogy az az egész életére ilyen komoly hatással lesz majd. Unokája elmondása szerint Lengyelt felkavarta a látvány, a törmeléktől szinte teljesen barna víz látványa, és a menekülteké, akik mozdulni sem bírtak már a jeges vízben töltött órák hatására. Élményeiről csak hivatalos előadások formájában volt hajlandó beszámolni, családi vagy baráti körben sohasem. Viszont igen hamar könyvet írt a látottakról, igaz, személyes feljegyzéseivel ellentétben ebben inkább a mentés orvosi körülményeinek szentelt nagyobb figyelmet. 1913-ban még egy feljegyzést írt a témában, továbbá két rádióadásban is megszólalt a témával kapcsolatban, 1932-ben és 1937-ben. Emlékét nem csak itthon ápolják: emlékérmet kapott a megmenekült utasoktól, továbbá a Liverpooli Hajótöröttek Társasága is elismerésben részesítette. Itthon a hajózási szakközépiskola diákjai 1997 óta minden évben koszorúzással tisztelegnek a magyar orvos előtt.