A válasz egyszerű: mert jó. Jó dolog alkotni, jó dolog bábáskodni a sok kudarc árán létrejövő mű születésénél, jó dolog időt, energiát és fáradságot szentelni valaminek, ami a végén egyszerűen szép és jó. És ezért nekünk is jó. És ebben egymást segíteni, egymást támogatni még jobb. Nem versengeni, hanem összefogni, és együtt még annál is jobb dolgokat alkotni, mint amire egyedül képesek lennénk. Szóval a recept baromi egyszerű, a Moving pedig alkalmazza: alkotótereket hoz létre, művészeti csoportot éltet, kiállít. Mozgásban van, tehát él.
Ezt az életerőt idézte meg a megnyitón Fenyő Iván, amikor felolvasta Federico García Lorca duende-elméletét. „A duende erő, nem pedig cselekvés; harc, és nem gondolkodás. Egyszer egy öreg gitárművésztől ezt hallottam: »A duende nem a torokban van; a duende belülről jön föl, a talpból«. Nem képességről van hát szó, hanem valóságos élő stílusról, egyszóval vérről; valami nagyon öreg kultúráról és pillanatnyi alkotásról. Ez a »titokzatos erő, amit mindenki érez, de egyetlen filozófus sem tud megmagyarázni«, végső soron a föld szelleme.” Ez a mozgásban tartó életerő jelen van akkor, amikor a test, a táj, a gép és a város témái köré fűzött tárlaton teremről teremre a duende eltérő megnyilvánulásait láthatjuk.
(Vonalban – a Moving csoport kiállítása. 12. kerület, Törpe utca 8. Látogatható április 19-éig.)
