Buch Wien: megbeszélni Közép-Európát

Az első világháború, a Duna-régió és az osztrák könyvpiac réme, az Amazon is téma volt a bécsi könyvvásáron.

Itthon nem minden kiadó nyilatkozik borúlátóan az Amazon esetleges térnyeréséről, és a kicsiny magyar piac talán valóban kevésbé ígéretes célpont a könyvkereskedő óriásnak, mint például a német nyelvterület. De azért érdemes odafigyelni arra, hogy vélekednek a környező országok könyvpiaci szakértői az Amazon piacra lépéséről. A lakosságszámban a Magyarországhoz hasonló Csehország könyvvásárának igazgatója, a cseh könyvkiadók és könyvterjesztők egyesülésének elnöke például aggodalmának adott hangot hazája kiadóinak és könyvesboltjainak jövőjével kapcsolatban, amennyiben ezeknek az e-kereskedelemre kevésbé felkészült szereplőknek Amazonnal kellene versenyre kelniük.

Ausztriában pedig már áll is a bál. Az Amazon jelenlétét immár a két legnagyobb könyvkereskedő hálózat, a Morawa és a Thalia is nyögi, a kis könyvesboltok pedig még nehezebben veszik fel a versenyt. A probléma nagyságát – de legalábbis a létezését – a vásárt megnyitó német író, a Büchner-díjas Sibylle Lewitscharoff kirohanása is jelzi. Beszédében hevesen bírálta az Amazont, szemére hányva, hogy tönkreteszi a könyvesboltokat és a kiadókat, s „nem fizet adót azokban az országokban, ahol egy rakás pénzt keres”, és ha ez is kevés volna, még az alkalmazottait is „felháborítóan rosszul fizeti”. Ezek után nem csoda, ha Inge Kraluppe, a Buch Wien ügyvezető igazgatója azt mondta: fontosnak tartják a független könyvesboltok népszerűsítését. Az igazgató felhívta a figyelmet arra az abszurd jelenségre, hogy az Amazon Németországban raktároz, ezért az Ausztriában megjelenő könyveket először Németországba szállítja, majd az osztrák megrendelők kérésére visszafuvarozza őket Ausztriába.

Leginkább osztrákokról osztrákoknak szól a bécsi könyvvásár, amely hat éve létezik ebben a formában, és hiába kapott nemzetközi jelzőt, máig megmaradt családias rendezvénynek. A nagy színpadokat az osztrák médiumok állítják, például a közszolgálati csatorna, az ORF, a német-svájci-osztrák közszolgálati média közös csatornája, a Sat 3 vagy a Der Standard. A középpontban az osztrák kiadók és szerzők állnak, bár idén is felbukkant néhány nagy külföldi név: Per Olov Enquist svéd, Leon de Winter holland, Viktor Jerofejev orosz és Jostein Gaarder norvég író fordult meg a négy nap alatt Bécsben. A díszvendég szerző intézménye Bécsben nem létezik, díszvendég ország sincs a Buch Wienen. Egy díjat viszont átadnak a vásáron, amelyet az osztrák könyvkiadók egyesülése és a könyv- és médiaegyesület ítél oda a kultúrák békés együttéléséért munkálkodó szerzőknek. Idén a cseh-magyar származású osztrák publicista, Barbara Coudenhove-Kalergi kapta az elismerést. Emlékiratai most jelentek meg a Hanser kiadói csoporthoz tartozó Zsolnay Kiadónál. Ők gondozzák egyébként Bánffy Miklós regényeit is, amelyeknek nagy sikerük van a német nyelvterületen. Az Erdély-trilógia harmadik részét – És hijjával találtattál – az idei könyvvásáron mutatta be a fordító, Oplatka András. A Bécsben idén jelen lévő tíz külföldi ország közül kitűnt a Szaúd-Arábiai Királyság gigantikus standjával, amelynek akkora tornyot emeltek, hogy a könyvvásár szinte minden pontjáról jól látszott. Ez nem feltétlenül a könyvvásár szerkesztési elveire utal, inkább arra, hogy Szaúd-Arábia szívesen költ nagyobb összegeket a kulturális megjelenésre. Elsősorban nem is a konkrét kulturális termékeket, inkább a kultúrával szorosan összefonódó vallást és mentalitást népszerűsítik ilyenkor.

Vajon a 20. századi katasztrófák mind abból az egy lövésből erednek, amelyet Gavrilo Princip adott le Ferenc Ferdinánd trónörökösre? Kitört volna-e a háború e nélkül a sokat elemzett gyilkosság nélkül? Megtörténtek volna-e a 20. század más borzalmai az első világháború nélkül? A „Mi lett volna, ha ” kérdést a történészek általában szakmaiatlannak tartják, a bécsi könyvvásáron mégis úgy tűnt, hogy ez az egyik kedvelt módja a múlt megközelítésének, amely a szakembereket is megkísérti néha. Számos kötet látott napvilágot az első világháborúról a Buch Wien alkalmából, ami jól mutatja, milyen intenzitással készülnek az osztrákok a világháború kitörésének 2014-es évfordulójára. Nem csak egyesztendős emlékévet, hanem négyéves emlékezésfolyamot terveznek.

Manfried Rauchsteiner, a Bécsi Egyetem professzora Der Erste Weltkrieg und das Ende der Habsburgermonarchie (Az első világháború és a Habsburg Monarchia vége) címmel jelentetett meg vaskos kötetet, amelyben az első világháborút mint korszakhatárt vizsgálja, és kutatja a 20. század további eseményeire gyakorolt hatását. Ő is azok táborát gyarapítja, akik szerint a hírhedt pisztolylövés nélkül is kitört volna a háború. Gerhard Jelinek újságíróként másképp közelíti meg a témát: az 1914-es évvel foglalkozik a háború kitöréséig, újságcikkek, naplórészletek és levelek felhasználásával. Elmondása szerint inkább azt igyekezett bemutatni, milyen színes, dinamikusan fejlődő, nemzetközi és a mi korunknál nem kevésbé felgyorsult korszakot vágott ketté a háború. Wolfgang Maderthaner, az osztrák állami archívum igazgatója az archívumból válogatott össze képeskönyvet a világháborúról, ezt világirodalomból vett idézetekkel illusztrálta.

Mivel a bécsi könyvvásár bevallottan igyekszik Közép- és Délkelet-Európára fókuszálni, és mert az első világháborús tematika miatt adja is magát a téma, nem túl meglepő, hogy a vásár pénteki napján több beszélgetésen is szóba került a trianoni döntés mint Magyarország feldolgozatlan traumája. Talán a világháború évfordulója jó alkalom lesz arra, hogy Európában ismét téma legyen a kérdés, amely nem csak Magyarországon nincs kibeszélve, néha úgy tűnik, hogy Nyugat-Európában sem tudnak vele mit kezdeni. Erre utal például a Süddeutsche Zeitungban nemrég megjelent abszurd eszmefuttatás, amely szerint a határon túli magyarok kettős állampolgársága és az egyszerűsített honosítási eljárás elvileg legitim, Magyarország esetében viszont nyilvánvaló, hogy lényegét tekintve revizionista törekvésről van szó, amelynek során a kormány „bürokratikus módszert alkalmazva szerez vissza egy részt abból, amit az első világháború után elvettek Magyarországtól”. Remélhetőleg a most következő évforduló és a hozzá kapcsolódó eszmecserék hatására előbb-utóbb megritkulnak a hasonló logikai mutatványokkal „alátámasztott” támadások.

Tavaly a bécsi könyvvásáron indult, és azóta is szívügye mind a Buch Wien szervezőinek, mind a bécsi Collegium Hungaricum munkatársainak a Donau Lounge. A Duna menti országok fóruma idén nagyobb standot kapott ajándékba a könyvvásár szervezőitől, mint amekkorát kifizettek. A Donau Lounge újszerű magyar megjelenés a könyvvásárokon, szorosan kötődik a Duna-stratégiához is. A cél, hogy a Duna menti országok közösen jelenjenek meg, egyrészt úgy, mint közös közép-európai értékvilággal rendelkezők, másrészt fórumként használva a Donau Lounge-t, ahol közös dolgaikról beszélhetnek.

Ez történt pénteken Bécsben is, ahol Karl Schlögels német történész, a „Grenzland Europa. Unterwegs auf einem neuen Kontinent” (Európa határvidéke. Utazás egy új kontinensen) című, Közép-Európáról szóló új kötet szerzője, Peter Zajac szlovák irodalomtörténész – aki 2007-ben más szlovák értelmiségiekkel együtt lépett fel a magyarellenességgel szemben, felszólítva a polgárokat, hogy gondoljanak a Benes-dekrétumok igazságtalanságaira, és ne menjenek bele ebbe a játékba – és Kulcsár-Szabó Ernő, a tavaly megjelent német nyelvű magyar irodalomtörténet írója beszélgetett arról, vajon a félreértések régiója vagyunk-e vagy sem. Kulcsár-Szabó vérbeli irodalomtörténészként a hermeneutika felől közelített: egyetértés, teljes megértés így szerinte nem lehetséges, de a valóságok találkozása, egymás valóságának megismerése és ezek párbeszéde igen. A német történész kimondtottan csodálkozott a felvetésen, az ő fejében ugyanis olyan dunai régió képe él, ahol a nemzetek jól megértették egymást, ameddig a politika, és a döntéshozók vélt vagy valós érdekei bele nem szóltak ebbe a képletbe.

Peter Zajac szerint nem biztos, hogy másokat, hanem sokszor inkább magukat értik félre Közép-Európa nemzetei, mert nem volt idejük megerősödni és feldolgozni a traumákat, Magyarországnak például a trianoni országcsonkítást. Szlovákia dolgát a fiatal államiság is megnehezíti szerinte. Hozzátette: a régió félreértéseit Németországban és Ausztriában sem értik. Mindehhez, úgy véli, még legalább kétnemzedéknyi idő szükséges, és az Európai Uniót is újra kell gondolni, mert úgy, ahogy eredetileg elképzelték, nem lesz hosszú távon fenntartható. Trianon feldolgozatlanságával kapcsolatban Karl Schlögels azt mondta: problémának találja, hogy ezt a kérdést Magyarországon csak a politikai jobboldal tematizálta, a baloldal szőnyeg alá söpörte. Kulcsár-Szabó Ernő pedig azt fűzte hozzá, hogy véleménye szerint a zsidóüldözéssel kapcsolatos magyar felelősség sincs kibeszélve kellően. Úgy véli: közösen kell újradefiniálnunk Európát, mert megjelent a horizonton Törökország és a hozzá kapcsolódó interkulturális tapasztalat.

Bécsben összesen 49 szerző lépett fel a Donau Lounge 24 programján. Mások mellett felolvasott és bemutatta köteteit Kemény István, Schein Gábor és Spiró György is. A Donau Lounge nemrég a marosvásárhelyi könyvvásáron is megjelent. Méhes Márton, a Balassi Intézet bécsi intézete, a Collegium Hungaricum igazgatója szerint sikere volt a romániai magyar könyvszemlén újszerűnek számító Duna-fórumnak, amely nem csak a román-magyar dimenzióra koncentrált, hanem régiós nézőpontot hozott a vásárra. Ezt májusban, a bukaresti könyvvásáron is szeretnék megismételni.