Pándy Lajos 1922. március 31-én a ma Szlovákiában található Perbetén született. 1948-ban végzett az Országos Színészegyesület Színiiskolájában, majd a Belvárosi Színházban játszott. 1951-ben alapító tagja volt az újranyíló Vígszínháznak, akkori nevén a Néphadsereg Színházának, ahol fontos szereplője lett a színház életének és gazdag repertoárjának. Mások mellett Ruttkai Évával és Csákányi Lászlóval is játszott együtt, csak a Vígszínházban mintegy 80 szerepe volt. Művészete elismeréseként 1967-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki.
„Mindig nagyon korán bejött a színházba és nagyon gondosan készült. Utoljára Heltai Jenő A tündérlaki lányok című művében lépett színpadra, már nyolcvan felett. Pándy Lajos igazi szellemi ember volt, különleges gondolkodó, aki számtalan alakítása mellett rádióműsorokban szerepelt, s egy ország ismerte hangját a rádióból. Művészi alázat, lelkiismeretesség és pontosság jellemezte” – emlékezett rá Marton László főrendező a színház közleményében.
Pándy Lajos filmes repertoárja is igen gazdag volt, több tucat filmben és tévéjátékban szerepelt, és műfordítóként is jelentős életművet hagyott hátra. A cseh irodalom nagy ismerője és tolmácsolója volt, Capek valamennyi darabját ő fordította, összesen pedig ötven színdarabot és 120 hangjátékot ültetett magyarra. 2013-ban a színházi világnap alkalmából megkapta a Gobbi Hilda-életműdíjat.
A Vígszínház Jászai Mari-díjas és Gobbi Hilda-életműdíjas művészét 92 éves korában, május 17-én érte a halál.
Pándy Lajost a Vígszínház saját halottjának tekinti. A művésztől csütörtökön a római katolikus egyház szertartása szerint vesznek végső búcsút 15 órakor a Farkasréti temető Makovecz-termében. A gyászolókat kérik, hogy részvétüket egy szál virággal fejezzék ki.
