– Gyerekként rockzenészként látta magát, végül mégis a színészi pályát választotta. Az utóbbi időben viszont a zene újra erőteljesen jelen van az életében.
– Viszonylag kevés zenés produkciót játszunk, de egyszer kollégáimmal együtt elkapott minket a gépszíj. A Tesztoszteron című előadásunk végén három számot kellett eljátszanunk. A befektetett munkát nem akartuk veszni hagyni, így a saját magunk szórakoztatásra összeálltunk, és megalapítottuk saját színészzenekarunkat. Tavaly a színház világnapján debütált a Tesztoszteron Zenei Alakulat. Később egyedülálló koncertet adtunk a Szent György-napokon: a kolozsvári színészzenekarral egymással szemben álló színpadokon párbajoztunk. Lassan kezdjük megtalálni a hangunkat, ismert számokat formálunk át, értelmezünk újra elég karakteres stílusban.
– A sepsiszentgyörgyi társulatból ön a harmadik jelölt. Ketten, Nemes Levente és Mátray László, már meg is kapták a díjat. Mit gondol, miért épp most esett a választás önre?
– Biztos szerepet játszott ebben a betegség is, amely csaknem egy éve bukkant fel az életemben. Úgy érzem, így próbálnak támogatni, erőt adni a kollégáim, barátaim ahhoz, hogy felépüljek. Tavaly év végén több erdélyi társulat fogott össze és szervezett jótékonysági előadást, így segítve nekem. Megindító ez a jóság. Sokat jelent számomra ez a jelölés, mert az emberek szeretetét érzem benne. De azért remélem, hogy a színészi teljesítményemnek is szól a választásuk.
– Kaszás Attiláról milyen képet őriz magában?
– Csupán a televízióból ismerhettem a munkásságát. Jó színésznek és hiteles embernek éreztem.
