Kézdi-Kovács Zsolt 1936-ban született Nagybecskereken (Vajdaság). 1961-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskolán a legendás Máriássy-osztályban diplomázott filmrendező szakon. 1962 és 1969 között Fábri Zoltán és Jancsó Miklós asszisztenseként dolgozott. A Balázs Béla Stúdió egyik alapító tagja, majd 1975–77 között vezetőségi tagja volt.
Első játékfilmjét, a Mérsékelt égövet 1970-ben készíthette el, a film Nemeskürty István stúdióvezető segítségével kijutott a locarnói filmfesztiválra, ahol Ezüst Leopárd díjat nyert. Tíz játékfilmet rendezett, melyek közül több rangos nemzetközi filmfesztiválokon kapott díjakat. Az a nap a miénk (2002) című dokumentumfilmjével az ’56-os forradalom első napjának személyes emlékeit dolgozta fel.
A 80-as évektől kezdve a magyar és nemzetközi filmszakma tevékeny alakja lett. 1987–89 között a Mafilm igazgatója, 1990-től 2009-ig az Eurimages magyar képviselője, 1992–2001 között a Magyar Filmunió alapító-igazgatója volt. 1993-tól 1995-ig a Magyar Filmszemle igazgatója, 2000-től 2001-ig a Magyar Rendezők Céhe alelnöke, majd elnöke volt.
A 90-es évek elején kezdte forgatni „legnagyobb lélegzetű vállalkozását”, az Erdély leírása című dokumentumfilm-sorozatot a neves néprajzkutató, Orbán Balázs A Székelyföld leírása című könyve nyomán. Erdélyt végigjárva mintegy 156 órányi anyagot forgatott stábjával, a sorozatból csak néhány rész készült el. A leforgatott anyag a kelet-közép-európai multikulturális társadalom páratlan kordokumentuma. Utolsó éveiben egészen haláláig az anyag rendszerezésén és megformálásán dolgozott.
Munkásságát rangos magyar és nemzetközi kitüntetésekkel is elismerték. Ezek között szerepel a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1998), a Francia Nemzeti Érdemrend lovagi fokozata (1998), az Ezüst Piramis életműdíj (Kairó, 1996), a Francia Irodalom és Művészetek Rend tiszti fokozata (1992) és a Balázs Béla-díj (1986).
