Klusters: ütős konceptcsoda

Albumával magasra helyezte a lécet a Klusters. Az év egyik legígéretesebb titánja terítéken.

Kevés, főleg magyar zenei anyag hozott annyira lázba életem során, mint a Klusters nemrég megjelent első albuma, az Olbers’ Paradox. Ezért örülök, hogy új sorozatunkat épp velük indíthatom el.

A korong több szempontból is igazi csemege. Egyáltalán nem megszokott például az, hogy egy témakörre felfűzve konceptalbumot adjanak ki, különösen nem első megjelenésre. Az pedig, hogy mindezt tűprofin és elképesztően igényes színvonalon tették, csak tovább emeli a Barcsa Balázs és Juhász Huba Taksony alkotta producerpáros munkájának ázsióját.

Borzasztóan jó ötlet, hogy az albumhoz egy külön honlapot is készítettek, ahol mind a kilenc számra saját vizuális világot építettek, dalszöveggel, illetve helyben lejátszással megspékelve. Kifejezetten ízléses, egyúttal roppant elegáns. Az egész megjelenés olyan, mint egy jó Pink Floyd-bakelit valamikor az 1970-es évekből. Izgalmas forgatni, olvasgatni a dalszövegeket és vizslatni a vele harmonizáló illusztrációkat.

A látványvilág mellett a zene is hihetetlen mélységekig tudja elvinni az embert. Az biztos, hogy a muzsika ebben a formában nem feltétlenül fesztiválkompatibilis anyag, viszont otthon lazulni rá, vagy épp a kanapéra leheveredve elfelejteni a mindennapi gondokat, a feszültséget, tökéletes. Az is biztos, hogy a srácok olyan műfajban (spacepop, pszichedelikus rock, downtempo) tettek le egy igen fajsúlyos munkát, amely nálunk igencsak hiányterméknek számít.

– Amikor elkezdtük írni a lemezt, nem akartunk csak dalokat egymás mellé rakosgatni, hanem szerettünk volna egy tematikát, főleg, mert alapból imádjuk a konceptalbumokat – mesélt az alkotás koncepciójáról Barcsa Balázs. A megjelenést alapból ilyen formátumra tervezték. „Direkt olyan kiadványt, produktumot próbáltunk összehozni, mint egy harminc évvel ezelőtti lemez, hogy a jelenkorra aktualizálva ugyan, de hasonlóképpen fogyasztható legyen” – mondta a zenekar alapítója.

A koronggal amúgy nem kapkodtak, kényelmesen készítették el. A skiccek, vázlatok és demók után másfél évet töltöttek azzal, hogy többször átcsiszolva kész formába öntsék a dalokat. Emellett Huba fotóival és vizuális munkáival felturbózva elkészítették a dizájnt és a honlapot.

Mint Balázs elmondta, nem volt kikötve, hogy mindent ők maguk csináljanak meg, de végül minimális külső segítséggel össze tudták dobni az egészet. Könnyebbség volt, hogy saját technikával be tudtak rendezni stúdiónak egy lakást, ahol saját tempójukban tudtak alkotni. Azért ez sem mindennapi, valljuk be.

A srácok egyébként igen célorientáltak. Mint Balázs nevetve megjegyezte, két diktátor van a zenekarban, aki ugyanakkor nagyon jól kiegészíti egymást. „Én a dallomos hangszerekkel, míg Huba a dobokkal bánik jól, én audióban, ő pedig vizualitásban jó” – utalt a munkamegosztásra Barcsa, akinek például a lemez megírásakor görcsösen ment a szövegírás, viszont társa átvette, és látszott, hogy neki megy.

Balázs szerint egyértelműen szimbiózis alakult ki közöttük, és noha sok a kreatív, konstruktív vita, ennek ellenére nagyon jó a kapcsolat kettejük között, kompromisszumok révén mindent meg tudnak oldani közösen, hogy továbbgördüljön a munka.

A duó Kozaróczy Malla személyében állandó énekesnővel dolgozik – ő varázsolta fel az albumra a látomásos szövegeket –, illetve Gulyás Dávid gitáros is csatlakozik majd az élő fellépésekhez.

Barcsa Balázs szerint céljuk elsősorban az, hogy Magyarországon a lehetőségekhez képest egy sikeres produkciót működtessenek. „Ezt nem kötném össze azonban azzal, hogy pénzügyileg mennyire sikeres” – tette hozzá a zenész. Úgy véli, hogy lehet úgy megélni az zenéből, hogy nem konkrétan a dédelgetett zenekarodból jön a bevétel, hanem vannak egyéb dolgok, például más zenekarok háttérmunkálataiban serénykedik az ember, a saját szerelem meg akár lehet mínuszos is.

Ezért nem volt Balázs szerint szándék az, hogy megélhetési zenészek legyenek. Az viszont igen, hogy megmutassák, ilyet is, és így is lehet csinálni. „Persze az jó dolog lenne, ha ezt a rádiók is játszanák (eddig az MR2 Petőfi rádió egyszer lenyomta egy nótájukat, de a folyamatos rotációba még nem sikerül bekerülniük), ahogy fesztiválokon és klub bulikon is működne, azaz megélne a saját lábán" – véli Balázs.

Ha pedig már fesztiválok, koncertek, a Klusters épp újszülött csecsemő állapotban van ebből a szempontból. Az élő fellépés koreográfiája most körvonalazódik, a srácok a lemezmegjelenést követően kezdték el összerakni, pontosan mi, s hogyan legyen koncerthelyzetben. A tervek szerint az élő sokkal elektronikusabb lesz, több szintetizátorral, kevésbé gitárcentrikus.

– Készítünk majd egy háromszámos demót, hogy mi hogy is képzeljük el ezt az egészet élőben – vázolta a terveket a zenész. Hozzátette, amíg ez nem készül el, addig a rádiókat, a fesztiválszervezőket se keresik meg, hiszen ezt csak abban az esetben érdemes, ha van mit megmutatniuk. Igény ugyanakkor mindenképpen mutatkozik az ilyesfajta zenére, hiszen a hasonló hangzásvilággal operáló bandák nálunk is népszerűek, és ha eljönnek, sokan ugrálnak rájuk a hazai fesztiválokon is.

Az élő műsorral nagy lehetőség elé kerülhetne a Klusters, mert nagyon kevés ilyen stílusú, hangulatú zenekar nyomja Magyarországon. Persze elsődleges cél az lenne, hogy elszegődjenek valaki mellé előzenekarnak, és így mutassák meg, mit is tudnak.

A külföldi bemutatkozás is hasonló okok miatt nincs tervben egyelőre. „Az a baj, hogy a nemzetközi porond túl gyors, rohamtempóban kell kislemezeket, vagy akár remixeket megjelentetni, rengeteget kell koncertezni, nyomni magad, és ehhez komoly menedzsment szükséges, ettől pedig még messze állunk” – ecsetelte a nehézségeket Balázs.

Hosszútávon persze a duó mindezt nem tartja elképzelhetetlennek, hiszen a Klusters zenéje nem lenne idegen az európai fülek számára. Nagyon hasonló hangzásvilággal például a francia M83 zenekar sikeresen menetel. Ehhez ugyanakkor nagy adag szerencse is szükségeltetik, mert az picit lutri, mi az, amivel nagyot lehet robbantani a közösségi felületeken, amely nélkül – sajnos, vagy sem – ma már valóban nincs átütő nemzetközi siker.

Az idei Eurovíziós fesztiválon Magyarországot képviselő Csemer Boglárka, alias Boggie is úgy került be szélsebesen a köztudatba, hogy Parfüm című számának kifejezetten egyedi és ötletes videoklipjét szinte valamennyi nemzetközi geek blog felkapta és ódákat zengtek róla a tech-honlapok.

A duó jelenleg Miskolcon él és alkot, de mint Barcsa Balázs mondja, közeleg a fővárosba költözés pillanata, ami jó ideje tervbe van véve náluk. „Sajnos manapság már nehezebb egy vidéki városból betörni a köztudatba, közönséget, tábort toborozni egy zenekarnak" – véli a zenész.  Budapesten ebből szempontból – Balázs szerint – valamivel kedvezőbb a helyzet. Nagyobb a szórás, több klub, akár tematikus koncerthely működik és a rétegzenének számító műfajok előadói is jobban megtalálhatják a számításukat.

Én nagyon bízom benne, hogy a srácok mielőbb rálelnek erre. A lemez végtelenített agyonhallgatása után pedig rettentően érdekel, hogyan is szólhat a Klusters élőben. Akár már az idei fesztiválszezonban. Az ugyanis számomra nem kétséges, ott lenne a helyük a fellépők névsorában.

Ha magatokra ismertek és úgy érzitek, ti is ilyen előadók, zenekarok vagytok, írjatok nekünk a [email protected] e-mail címre! Szívesen vesszük, sőt örülünk neki. Ha tudtok olyan bandát, amelyben valóban ott az a bizonyos sansz, írjatok! Érdemes követni a közösségi oldalainkat is (Facebook, Tumblr, Instagram és Twitter), ahol hasznos információkról, hírekről, egyéb érdekességekről, koncertajánlókról lehet olvasni, illetve a hét zenekarának kampányát is itt lehet figyelemmel kísérni.