Mezőszemere fölött rózsaszínben lebegnek a tehenek

Az a paraszti világ, amelyet sokan idealizálnak, már a szocializmusban eltűnt – mondja Bukta Imre.

– A másik ilyen kötelező elem a nosztalgia, a letűnt korok megidézése, vagy a panaszkodás a hagyományok eltűnése miatt. Önnél azonban mintha erősebb lenne a jelen „dokumentálása”, mint a múltidézés.
– Akik nem ismerik a magyar vidéket, azok hiszik, hogy falun más se történik, mint rétessütés vagy asszonykórus-próba. Nincs baj ezzel a romantikus vonzódással, csak nincs alapja. Megkövesedett és mozdulatlan maradt sok minden, ez igaz, de az a paraszti világ, amelyet sokan idealizálnak, már a szocializmusban eltűnt. A várva várt rendszerváltás pedig a háború előtti világot hozta vissza, a nagybirtokkal. Ráadásul ma már a „zsellérek” egyáltalán nem biztos, hogy napszámba szegődhetnek, mert gépesítve van már minden.

– A minap egy konferencián is elhangzott, hogy a falun nincsenek kertek.
– Ezt Mezőszemerén is tapasztalni. A házak között üresen álló, elvadult kertekben rókák és fácánok tanyáznak, időnként megkergeti őket egy kutya. Gyerekkoromban én ezt nem is tudtam volna elképzelni. Sokan úgy látják, hogy nincs értelme foglalkozni a kerttel, mert olcsóbban árulja a zöldséget a Tesco. Bonyolult probléma ez is.

– Ön viszont keresi a megoldást: önkormányzati képviselő Mezőszemerén és alapítója egy helyi civil szervezetnek is. Ezek szerint dolgozik a táj visszabillentésén.
– Korábban minden konstruktív, falumentő javaslatom a kútba esett. Most új polgármesterünk van, ő vevő ezekre a változtatásokra. Tervezzük például egy közalapítvány létrehozását, hogy megmentsük a tipikus, Mezőszemerére jellemző, ámbitusos parasztházakat. Ezen kívül hobbiparaszt is vagyok. Nemcsak magunknak termelek búzát, kukoricát vagy lenmagot, hanem a falusi asszonyoknak is ingyen beszántom a földjét.

– Mivel szokott horgászni is, talán nem nehéz elképzelni, hogy kifog egy aranyhalat. Három kívánsága lehet, de Mezőszemere nevében. Mi lenne az? Összetartó közösség, pénzes befektető, vagy valami teljesen más?
– Az összetartó közösségről akkor sem ábrándozhatnék, ha ötösöm lenne a lottón, mert ez nem pénzkérdés. A világ, mint már mondtam, nagyon megváltozott: az emberek nagyon zárkózottak lettek, nem köszönnek egymásnak az utcán, ez megint csak elképzelhetetlen volt számomra. Talán munkalehetőséget kívánnék. E pillanatban csak a közmunka van a faluban, és azt kell, hogy mondjam, ez is valami. Ennek köszönhetően van egy tésztaüzemünk Mezőszemerén, ahol finom lakodalmi csigatészta készül, most tervezzük piacra dobni. Aztán vannak disznóink és tyúkjaink is, szép lassan építkezünk.

– Tegyük fel, minden javaslata és kívánsága valóra válik. Mit festene egy ilyen idilli kis faluban? Nem lenne unalmas?
– Ahhoz egy varázsütés kellene. Egyébként művészek is vásároltak telket Mezőszemerén, többen ráadásul életvitelszerűen ott élnek. Wahorn András, Kótai Tamás, Kopasz Tamás, Szurcsik József például.

– Ha már varázsütés: egyszer említette, hogy szénabálákat kezdett rajzolni, és felhők lettek belőle. Így alakul a Bukta Imre által látott Mezőszemere a Bukta Imre által láttatott, szubjektív Mezőszemerévé?
– Nem archetípusokat keresek, élményekhez kötődő motívumokat használok. Sokszor a képeimnek nincs is komoly alapja, és egy pillanatnyi megfigyelésből indul ki a kompozíció. Itt van velünk szemben például az Egykori legelő. A vizenyős talaj hátterében jegenyék állnak, és a legelőn már nincs ott a tehéncsorda, csak lebegnek a fák fölött egy rózsaszín felhőben.

– A Másik Magyarország munkáiban nagyon hangsúlyos szerep jutott a láncfűrészeknek, most viszont, bevallom, kicsit hiányolom őket.
– Most csak a Kibillent tájon szerepel egy darab. De épp dolgozom egy képen, amivel egy neves festő előtt tisztelgek, azon öt láncfűrész is szerepel majd.